Merre tart a dollár?

Nehéz manapság tisztán látni a dollár jövőjét illetően. Az amerikai fizetőeszköz 2002 eleje és az idei év májusa között 28 százalékot esett az euróval szemben, ebből a hátrányból azonban azóta egy pálfordulattal 9 százalékot lefaragott. Míg az euró árfolyama június elején még az 1,2 dollárt kóstolgatta, addig ma 1,1 dollár körül ingadozik. A hogyan tovább kérdését illetően az elemzők között konszenzus nem látszik kirajzolódni. Egyik csoportjuk szerint a dollár feltámadása tartós erősödést valószínűsít, így az ismét a paritás felé araszol majd. A másik és talán népesebb tábor szerint középtávon az euró lesz a befutó, így az az év végére ismét májusi szintje környékén járhat, a HSBC elemzői szerint pedig 2004 végére elérheti az 1,35 dollárt is. Tény ugyanakkor, hogy az augusztusi rali mára lefékeződött, sőt az ott felhalmozott hátrányából az euró azóta jelentős mértékben visszavett.

A dollár pártján állók általában az amerikai gazdaság teljesítőképességének javulásával érvelnek, abszolút és relatív értelemben egyaránt. Az USA GDP-je az idei második negyedévben éves szinten 3,1 százalékkal bővült, és a legtöbb előrejelzés 3,5 és 4 százalék közötti dinamikát jósol az év második felére is. Az eurózóna megfelelő adatai ezzel szemben kiábrándítóak, a régió az első kalkulációk szerint a második három hónapban egyáltalán nem tudott növekedést felmutatni. A gazdasági javuláson túlmenően a dollárt támogatja a relatív hozamszint változása is. Míg a 10 éves amerikai államkötvények hozama májusban még 30 bázisponttal a megfelelő német papír alatt volt, addig ma már 25 bázisponttal magasabb hozamot biztosít annál.

A másik tábor érvei között elsősorban a fizetési mérleg hiányát találjuk, melynek mértéke már most történelmi rekord, előrejelzések szerint ugyanakkor jövőre elérheti a 800 milliárd dolláros értéket is. Az amerikai gazdaság importszükséglete jelenleg közel 50 százalékkal haladja meg a kivitelét, ez az arány pedig a gazdasági növekedés beindulásával csak romolhat.

Mások szerint ez utóbbi folyamatot a lendületben lévő gazdaságtól remélt magasabb megtérülés okán a működő- és portfóliótőke-beáramlás növekedése semlegesítheti. A problémát elsősorban az okozza, hogy a magánbefektetők az elmúlt hónapokban távol maradtak a tengerentúli piacoktól, az intézmények pedig nettó eladók voltak ebben az időszakban.