Vasarely-reneszánsz?

Feléledni látszik a piac érdeklődése az op-art mozgalom atyjaként számon tartott Victor Vasarely képei iránt. A Vásárhelyi Győző néven 1908-ban, Pécsett született alkotó a hetvenes években gyakorlatilag Franciaország hivatalos művészének szerepét játszotta, munkái az akkori kortárs piacon kiemelkedő árakon cseréltek gazdát, és nem kevesebb mint három múzeum nyílt munkássága bemutatására. Ezután azonban gyorsan kiment a divatból - geometrikus formákon alapuló, különös optikai hatásokkal játszó alkotásai a vállalati tanácstermek falait díszítő tucatfestményekre, vagy éppen számítógépes képernyővédőkre emlékeztették a nézőket.

Az elmúlt évtizedekben csupán öt festménye ért el 100 ezer dollárnál magasabb leütési árat: a rekordot az Alom 2 című mű 245 ezer dolláros eredménye jelentette 1990-ben. Azóta ennél is jóval alacsonyabb árakon cserélnek gazdát Vasarely-képek. Ebben - mutat rá a The Art Newspaper - részben maga a mester a hibás. A nyolcvanas-kilencvenes években nagyon sok alacsony minőségű, rutinmásolatnak számító munka került ki a keze alól, mivel komoly bevételekre volt szüksége aix-en-provence-i alapítványa finanszírozására.

Egyes jelek azonban arra mutatnak, hogy ismét élénkülhet az érdeklődés az 1997-ben elhunyt mester iránt. Egyre több műve bukkan fel képzőművészeti vásárokon, és néhány kereskedő állandó kínálatába is felvette azokat. A londoni Robert Sandelson nemrég 28 Vasarely-képet felvonultató kiállítást rendezett, a Christie's pedig október 31-én Vasarely-grafikákat árverez Londonban. Leginkább a korai, 1950-60 között készült - jórészt fekete-fehér - festményeket keresik a gyűjtők, a későbbi, színesebb munkákat ennél kevesebbre tartja a piac, ám meglepetések itt is előfordulnak. Az 1975-ből származó Gordos az idén februárban a várt 7-9 ezer helyett majdnem 20 ezer fontért cserélt gazdát a Sotheby'snél, és a rá következő hónapban a Christie'snél is megháromszorozta a becsült értéket egy hasonló festmény.

A piac "felépítésében" nagy szerepe van Vasarely menyének, Michéle-nek. A hölgy - miután hosszas jogi huza-vona után elérte a korábbi elnök eltávolítását - nemrég átvette a Vasarely-alapítvány elnöki tisztét, és energikusan munkához látott. Megsemmisített jó néhány, az utolsó időszak tömegtermeléséhez tartozó alkotást, hogy ezzel javítsa apósa képeinek renoméját. Ezen túlmenően kiállításokat szervez világszerte, az alapítvány épületén szükséges javításokhoz pedig Aixen-Provence önkormányzatától igyekszik pénzt szerezni.