Wall Street-i segítség kell

Több fejlődő piac mellett Grúzia is kötvénypiacának kiépítésén fáradozik: a cél a hitelesség növelése és ezen keresztül a hozamszint csökkentése, a papírok átlagos futamidejének meghoszszabbítása. Ebben az országot korábbi Wall Street-i kereskedőguruk segítik.

A keleti blokk volt tagországai közül több esetében kisebb-nagyobb hiányosságokkal ugyan, de működő adósságpiac épült a rendszerváltás óta eltelt években. Grúzia azonban - nem egyedülálló módon - kivétel ez alól: az ország jóllehet államkötvényeket eddig is bocsátott már ki, kötvénypiacának építésébe most kezdett csak bele igazán. Mindezt ráadásul nem segítség nélkül teszi: a grúz pénzügyminisztériumban ugyanis Paul Roberti, a Wall Street egyik veterán brókere koordinálja a folyamatot.

A mind nagyobb volument megmozgató, átlátható és biztonságos állampapírpiacok szaporítása az amerikai befektetőknek is jól felfogott érdeke, ők ugyanis az USA papírjai mellé kockázatosabb, de jóval magasabb hozamot biztosító kötvényeket keresnek a portfólióikba. Az USA rendszeresen küld tanácsadókat azon országokba, ahol a folyamat még gyerekcipőben jár, Roberti immáron a második ebben a státusban a grúz pénzügyminisztériumban.

A fejlődést célzó törekvéseknek látható eredményei is vannak: a grúz fizetőeszköz, a lari ismét erősödést mutat. A dollár ára a december eleji 2,20-os szintről 2,13 larira esett, de csökkent az országnak nyújtott hitelek hozamszintje is. Ez utóbbi mértéke azonban továbbra is meglehetősen magas: a legutóbbi, egy hete tartott 2,3 millió dollár értékű aukción, ahol 140 nap futamidejű állampapírokat bocsátottak ki, 36,8 százalékos átlaghozam alakult ki a decemberi 55 százalék után. A cél az, hogy hosszú távon a költségvetés finanszírozási igényét teljes mértékben ebből a forrásból elégítse ki az ország. Ehhez az szükséges, hogy a jelenleg még csillagászati magasságban lévő hozamszint mérséklődjön, a papírok futamideje pedig növekedhessen. Jelenleg a piacon lévő volumen átlagos futamideje 149 nap, hozama pedig 48,2 százalék. Törökország - amely adósságának besorolása befektetési fokozat alatti - januárban 22,17 százalékot fizetett egy aukción adósságára. Grúzia adósságállománya egyelőre nem szerzett minősítést.

A külföldi befektetők közül egyelőre igen kevesen kíváncsiak az ország kötvényeire. Ennek egyik oka azok mérsékelt likviditása, a másik, talán ennél is elrettentőbb indok pedig a vissza nem fizetéstől való félelem. A pénzügyminisztérium ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az országot még sohasem fenyegette ez utóbbi veszélye. Aki grúz kötvényt kíván vásárolni, kereskedelmi bankokon keresztül teheti ezt meg.

A jelenlegi vevők egyelőre spekulánsok, nagyobb befektetők még nem mozdultak rá a kötvényekre. Ennek egyik oka, hogy a fejlett piacok szerves részeként működő nyugdíjalapok és biztosítótársaságok még nem jelentek meg az országban. Ezek portfóliójában jellemzően nagy arányú az állampapír, amelyre legtöbbször törvény kötelezi a társaságokat.

A tengerentúlon legnépszerűbb kincstárjegyeket ráadásul még nem is értékesítenek: a statisztikák szerint az USA-ban 2003-ban naponta átlagosan gazdát cserélő 428 milliárd dollárnyi állampapír-volumenből 43 milliárd ebben a formában realizálódott. Roberti úgy tervezi, hogy a jövőben az ország elsődleges forgalmazói rendszert épít, melynek feladata az állandó jegyzés és ezzel a likviditás biztosítása lesz. Várhatóan egy a közvetlen vásárlást lehetővé tevő számítógépes programot is elindítanak majd, melynek segítségével a háztartások kis címletekben vehetnek majd állampapírokat.

Ahhoz azonban, hogy a rendszer működőképes legyen, és iránta megfelelő érdeklődés mutatkozzon, a pénzügyi közvetítőrendszer intézményei iránti bizalmat is helyre kell állítani a kormánynak. Sztálin a forradalom költségeinek finanszírozását többek között a grúz főváros egyik bankjának kifosztásával oldotta meg, azóta a pénzügyi intézmények iránti bizalom mélyponton hever. A lakosok mindössze 3,5 százalékának van bankszámlája, ehelyett szívesebben dugják megtakarított pénzüket a párna alá.