Nehéz darabok a lakberendezési tárgyak

Az elmúlt évek szőnyeg- és bútorárveréseinek szélsőséges teljesítményei átlagosan 50 százalékos kelendőséggel párosulnak. Talán e ténynek tudható be, hogy mindkét tárgykör visszaszorulóban van a hazai műkincspiacon. Míg a 90-es évek második felében még nem volt ritka, hogy 80 szőnyeget és 150 bútordarabot árvereztek egy-egy aukción, addig az elmúlt évben a jelentősebb művészeti és műtárgyárverések kínálata e téren meg sem közelítette ezt. A folyamat hátterében feltehetőleg az áll, hogy a szőnyegek és bútorok iránt érdeklődő gyűjtők nagyrészt már évekkel ezelőtt kialakították gyűjteményük "vázát". A mai vásárlásokat így inkább a csere, esetleg egy-egy kollekció bővítése motiválja, semmint az új gyűjtemények megalapozása.

A szőnyegek aukciós szereplése terén tapasztalható visszaesés a külföldi, főként török és a balkáni országokból érkező, Magyarországon vásárló kereskedők elmaradásával is magyarázható. A néhány évvel ezelőtt még jelentős piaci szereplőkként regisztrált külföldi viszonteladók átlagban 20-30 tételt vásároltak egy-egy hazai árverésen. Érdeklődési területük a hazai gyűjtőkéhez hasonlóan elsősorban a ritka keleti, például kaukázusi, perzsaszőnyegeket ölelte fel; leginkább a "felhős kazak", a "derben" és a "bohara" szőnyegeket keresték. Néhány nyugat-európai kereskedő is jelen volt a magyarországi árveréseken; ők főként a francia és flamand falikárpitok iránt érdeklődtek.

Tavaly a BÁV és a Nagyházi tartotta magát legerősebben a szőnyegpiacon. Utóbbi cég két jelentősebb, és egy kisebb anyaggal lepte meg vásárlóit, a BÁV pedig két aukción 54, illetve 89 tételt árverezett. A Polgárnál három árverésen mindössze 50 szőnyeg került kalapács alá, míg a piac új résztvevői közül a Belvedere Galéria 29, a Belvárosi Aukciósház pedig mindössze 7 tételt tudott licitre bocsátani a téli szezonban.

A bútorok terén lényegében a szőnyegekhez hasonló visszaesésről beszélhetünk, a különbség a két tárgykör között talán csak annyi, hogy a BÁV e téren nem tudott lépést tartani a Nagyházival. A székhelyét a Lónyai utcából Budára áthelyező cég helyett inkább a Polgár árverésein bukkannak fel nagyobb számban kvalitásos bútorok. A műfaj talán legsajátosabb szereplője a hazai árveréseknek. Helyigénye, stílusa a legvégletesebben determinálja egy-egy tétel sorsát. Számtalan kivételes darab például épp méretének esik áldozatul annak ellenére, hogy művészeti értéke esetleg vitathatatlan.

Napjaink lakberendezési trendjeitől függetlenül Magyarországon ma még mindig a XVIII-XIX. századi bútordarabok értékesíthetők a legmagasabb áron. A barokk, biedermeier és empire stílusú darabok közül elsősorban a polgári miliő impozáns kellékei (írószekreterek, tálalók, tabernákulumok, szalongarnitúrák, valamint reprezentatív kiegészítők, például faragott tükrök és kandeláberek) a legkeresettebbek. A korábbi datálású darabok sikere mellett szól az a tény is, hogy a bútorok minősége az idők során egyre silányabbá vált Magyarországon. Huszadik századi bútorművességünk szinte egyetlen kiemelkedő tervezővel vagy műhellyel sem büszkélkedhet, a legmagasabb igényeknek megfelelő darabok általában import útján kerültek és kerülnek még ma is az országba. Ennek ellenére itthon is növekvő népszerűségnek örvend az 1920-as és 30-as évek jellegzetes stílusa, az art deco. A történelmi stílusoknál jóval egyszerűbb és tisztább vonalvezetésű darabok funkciójukban is nagyobb változatosságot mutatnak. A hazai gyártmányok kereskedelmi értéke azonban - éppen említett "hiányosságaik" miatt - csak kismértékben emelkedett az utóbbi években.

A XX. század ismert bútortervezői között szinte alig akad magyar név. Kivételt talán csak az élete nagy részét külföldön töltő Breuer Marcell jelenti; az ő bauhausos csőbútoraival itthon szinte alig találkozhatunk, miközben egy-egy londoni vagy New York-i árverésen 1000-2000 fontért cserélnek gazdát. A másik jelentős, de elsősorban idehaza ismert tervezőnk Kozma Lajos. A barokk és az art deco formajegyeit egyénien ötvöző, grafikai tevékenységéről is ismert mester műremekei elsősorban honi árveréseken, galériákban cserélnek gazdát. A hazánkba látogató nyugati kereskedők ugyancsak lelkesednek a Kozma-műveknek az ismert art deco formavilágtól elütő stílusáért, így ritkán felbukkanó egyedi munkái magas áron kelnek el.