Műgyűjtők kincsvadászaton

A régiségpiacokon, börzéken ugyan nem kapunk igazolást és nem fordulhat elő, hogy meggondoljuk magunkat, cserébe viszont belekóstolhatunk a "kincsvadászat" izgalmaiba, és ha szerencsénk van, igazán jó fogásokkal térhetünk haza. Leggyakrabban a bolhapiacokat rendezik meg, melyeken a régiségek mellett számtalan egyéb dolgot is találunk, de vannak régiségekre szakosodott piacok is. A vegyes kínálatú piacok közül Magyarországon talán a budapesti Petőfi Csarnok hét végi összejövetelei a legismertebbek, ahol csekély, százforintos belépőért böngészhetünk többek között a régi pénzek és bútorok kínálatában. Ha letisztultabb kínálatra vágyunk, akkor egyértelműen az Ecseri piac, más néven Tangó felé kell vennünk az irányt. Ez ugyan mindennap nyitva van, de igazán erősnek csak a szombat nevezhető. Itt nem kell belépődíjat fizetni, viszont nem árt korán kelni. A nagy üzletek hajnali ötkor köttetnek meg a nyitásra váró kereskedők autójának motorháztetején, de ha csak egy-egy darabra vágyunk, akkor sem árt legkésőbb kilencre kiérni.

Hosszabb kirándulással is felér, ha a pécsi vásáron kívánjuk tiszteletünket tenni. A minden vasárnap megrendezett cserebere nagy becsben áll kereskedői körökben, így itt is a hajnali időpont kecsegtet sikerrel.

Az adásvétel szervezettebb formáját képviselik a klubok, melyek mind itthon, mind külföldön leginkább kisméretű tárgyak köré csoportosulnak, főleg bélyeget, pénzeket és militariát találunk itt. A magyarországi pénzgyűjtők központja a budapesti Vörösmarty utcában van, ahol kedd délután és szombat délelőtt tehetjük tiszteletünket tagsági bemutatása mellett, illetve ötszáz forint ellenében. A kereskedés itt már zárt térben folyik, de a szabályok ugyanazok, mint egy piacon: ugyanúgy alkudhatunk vagy nézelődhetünk, mint a szabad ég alatt. Ritkábban találkozhatunk a nagyobb volument biztosító börzékkel, melyek mindig egy területre koncentrálnak, ám ezek léptéke még sajnos nem éri el a Nyugat-Európában tapasztalhatót. Évente háromszor-négyszer rendeznek órabörzét különböző budapesti hotelekben, s ennél valamivel gyakrabban militaria-adásvételt a Havanna lakótelepen. Nemzetközi numizmatikai börzére legutóbb 2004 decemberében volt példa, bár a nemzetköziséget itt is csak az eladásra kínált pénzek származási helye képviselte.

Az igazán nagy vásárokért és börzékért sajnos még mindig utaznunk kell. Az útiköltségen kívül azonban komoly kiadásaink nem lesznek. A Berlinben évente egyszer megrendezett numizmatikai börzére napi három euró a belépő, amiért nemcsak kairói, New York-i, párizsi és magyar kereskedőkkel találkozhatunk, de legutóbb például San Marinó-i eurócentekkel is megajándékozták a látogatókat. S hogy megéri-e külföldön vásárolni? Itt is a régiségpiac alapszabálya érvényesül: a minőség mindenhol sokba kerül, viszont szélesebb palettáról válogathatunk, s sok mindenre szert tehetünk, ami itthon nem elérhető.

A különböző vásárokon nem azonos eladói körrel találkozhatunk. A bolhapiacokon, kisebb vásárokon minden országban a helyi kereskedők vagy éppen "civilek" rakják ki árujukat, ezzel szemben a komolyabb, szakosodott tematikájú börzékre profi kereskedők járnak, akik sokszor egész Európát végigturnézzák portékájukkal.