Luxus otthon és az irodában

A Sotheby's holnapi londoni dizájnaukciójának kínálata a szecessziótól a modernizmuson és az art decón át a kortárs irányzatokig terjed. Igaz, a bő két és fél száz tétel között nem találunk olyan kiemelkedő értékű darabokat, mint a tavaly decemberi New York-i aukciókon, amikor nemritkán 2-300, sőt 6-700 ezer dollárért cserélt gazdát egy-egy ritka lakberendezési tárgy (VG, 2005. január 24., 15. oldal). Az anyag azonban - köszönhetően annak, hogy egy kitűnő gyűjtő, Torsten Bröhan kollekciójából származik - átfogó képet ad a huszadik századi formatervezés főbb irányairól.

A századforduló nagyjai közül a skót Charles Rennie Mackintosh ("Glasgow" szék, 1897, becsült értéke 10-15 ezer font) művészete ugyanúgy jelen van, mint a belga Henry van de Veldéé (asztal a "Maison moderne"-ből, 1901, 3-5 ezer font; karosszék, 1902, 18-22 ezer font). Különösen gazdag kínálatból válogathatnak azok, akik a bécsi szecesszió művészeinek alkotásaival szeretnék díszíteni otthonukat: Josef Hoffmann "ülőgépére" (10-15 ezer font) vagy éppen Lötz és Lobmeyer vázáira, Koloman Moser poharaira és Josef Maria Olbrich gyertyatartópárjára is licitálhatnak.

A klasszikus modern irányzatot egyebek mellett Gerrit Rietweld székei és vázája, Josef Hartwig Bauhaus sakk-készlete (6-8 ezer font) és Huszár Vilmosnak a De Stilj világát idéző, geometrikus szőnyege (1925 körül; 2-2,5 ezer font) képviseli. Az ékszerek közül Wiwen Nilsson alkotásai, az ötvenes-hatvanas évek dísztárgyai közül Sven Palmquist és Erik Höglund vázái, a bútoranyagból Arne Jacobsen és Osvaldo Borsani székei emelkednek ki. A kilencvenes évek formatervezését Zoltán Bohus, Yoichi Ohira vagy Giles Bettison vázái képviselik.

A Christie's egy nappal versenytársa után, szerdán árverez modern lakberendezési tárgyakat. A New York-i aukció 224 tétele között nagyobb számban szerepelnek a 20. század második feléből származó alkotások, mint a Sotheby'snél. Ilyen John Dickinson 1970 körül készült fehér gipszasztala (30-50 ezer dollár), George Nakashima Conoid névre hallgató padja (1965 körül; 12-18 ezer dollár), Vladimir Kagan Egyszarvú székei (1960 körül; 5-7 ezer dollár), vagy éppen Gabriella Crespi elfordítható tetejű, kétszintes bronz dohányzóasztala (1970; 9-12 ezer dollár). Carlo Mollino kárpitozott karosszékpárjának (1951; 7-9 ezer dollár) érdekessége, hogy az olasz rádió, a Rai torinói koncertterme számára alkotta őket a neves tervező.

A modern dizájn műkincspiaci tündöklése az 1980-as években kezdődött - emlékeztet a Handelsblatt. Ekkor elsősorban a modernista úttörők, például a Bauhaushoz kapcsolódó, magyar származású Marcel Breuer munkái iránt érdeklődtek a vásárlók: a kiemelkedő darabok nemritkán 100-250 ezer márka közötti áron cseréltek gazdát. A kilencvenes évek elején aztán véget ért a Bauhaus-boom, ám ez inkább a többi 20. századi irányzat felzárkózását, majd fokozatos előtérbe kerülését jelentette, mintsem a funkcionális alkotások árának abszolút értelemben vett lezuhanását. Az utóbbi években a luxus egyre inkább tért hódít a praktikum rovására. Ennek megfelelően nem a végletekig lecsupaszított, funkcionális Bauhaus és De Stilj bútorok, tárgyak érik el a legmagasabb árakat, hanem inkább az art deco, vagy az ötvenes-hatvanas évek luxusalkotásai. Ez a trendváltás a vásárlók összetételének alakulásában is tetten érhető. Míg korábban a modern dizájn iránt érdeklődő gyűjtők szerepe volt a meghatározó, ma már a luxuslakások, -villák berendezésével megbízott lakberendezési szakemberek viszik haza a legdrágább darabokat. Nem csoda, hogy ők szívesebben licitálnak például az art deco vezető ébenfamestereként számon tartott Jacques Ruhlmann kreációira, mint a puritán Bauhaus bútorokra.