Bronz, márvány, műanyag és hulladék

Nem jelent igazán gondot az, hogy Budapesten nincs kimondottan szobrászatra specializálódott galéria, hiszen így is több megmutatkozási lehetőség akad egy fiatal szobrász számára - mondják a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakos hallgatói. Az egyetem is lehetőséget teremt fiatal szobrászok munkáinak megismerésére, hiszen mind Budapesten, mint pedig Pécsett a tanév végén műtermeikben állítanak ki a hallgatók. Már ekkor fel lehet venni a kapcsolatot a fiatal művésszel, s szerencsére erre mind gyakrabban akad is példa.

Ezenkívül több képzőművészeti galériában rendszeresen állítanak ki szobrászok. Ez azért is természetes, mert sok, ma alkotó szobrászművész tevékenysége több médiumot és műfajt is magában foglal. Plasztikákon kívül videomunkák, fotók, objektek és installációk teszik teljessé egy-egy művész munkásságát. A hagyományos anyagokon, tehát fán, bronzon, márványon kívül egyre több művész tevékenységét jellemzi alternatív anyaghasználat. Az, hogy egy szobrászművész hulladékokhoz, mesterséges anyaghoz vagy egyéb, nem szokványos anyaghoz fordul, egyrészt pénzkérdés, hiszen ezek az alapanyagok, ha nem is olcsók, de általában nem annyira drágák, mint a klasszikus alapanyagok. Emellett azonban az alternatív anyaghasználat mindig a művészi koncepció része is - hangsúlyozzák fiatal szobrászok. A nem szokványos anyag és az absztrakció ugyanis korábban nem ismert művészi lehetőségeket hordoz, és hűen reflektál saját korunkra. Absztrakt alkotások mellett a legtöbb kortárs szobrász örömmel készít hagyományos, figuratív szobrot is, bár erre mind kevesebb lehetőség kínálkozik. A köztéri és egyéb állami, önkormányzati megrendelések nagyon alacsony száma miatt ma hazánkban egyre fontosabb a magánszféra megjelenése a művészek támogatásában és a műkincspiacon.

A szobrászok, csakúgy, mint más művészeti ágban tevékenykedő képzőművészek, hazai és nemzetközi pályázatokból próbálják alkotótevékenységük anyagi forrását biztosítani. Emellett akinek lehetősége van rá, több munkával rendelkező pályatársai számára önt, farag, hogy ezzel teremtse meg saját működésének lehetőségét. Ezenkívül azonban mindnyájuk számára a legfontosabb az alkotás, a hosszú idő alatt elsajátított "szakma" szeretete; ez segíti őket abban, hogy minden nehézség ellenére nap mint nap munkához lássanak.