Formálódó értékrend

A szőnyegek az elmúlt tíz évben egyre kelendőbbek, de az emberek még mindig nincsenek tisztában az egyes darabok valódi értékével - véli Kalmár Ervin. Természetesen a szőnyeg egy funkcionális tárgy is, hiszen arra készül, hogy kellemesebbé, melegebbé tegye a tereket, de általában nem gondolnak bele, hogy egy kézi csomózású szőnyeg mennyi munkával jár, egy-egy darab felismerése milyen szakértelmet kíván. Épp ezért alapszabály, hogy szőnyeget sosem szabad kidobni, mert akkor is lehet nagyon értékes, ha kopott vagy lyukas. Egy szőnyeg értékét rengeteg tényező befolyásolja. Számít az állapota, az anyag minősége, hogy gyapjúból, pamutból vagy selyemből készült, vagy ezek valamilyen keverékéből. Ugyanilyen fontos a színezése, a mintája, amely alapvetően "azonosítja" a szőnyeget, s természetesen a csomózása is. Két fő csomózási módszer van: az aszimmetrikus (szenné) és a szimmetrikus (gördesz). A szennécsomózással érhetők el igazán sűrű csomózások, deciméterenként akár 9-10 ezer csomó is. Természetesen számít a származási terület is, bár mindegyiknek megvan a maga drága típusa. Európában és az Egyesült Államokban a török, arab, türkmén és kaukázusi szőnyegek a legnépszerűbbek, ennek oka egyszerűen a hagyományokban keresendő; a piac ezeket a darabokat szokta meg. S természetes fontos tényező a kor. A szőnyegek sérülékenyek, épp ezért egy 16-18. századi darab nagyon ritka és drága.

A mindennapos kereskedelemben a legdrágábbnak azonban a kézi csomózású perzsa szőnyegek számítanak, főleg méretük miatt, amely akár 20-40 négyzetméter is lehet. Ezek itthon is már körülbelül a nyugat-európaival megegyező áron kelnek el, de a középkategóriás darabok ára még mindig messze elmarad az ott szokásostól, és az árkülönbségből kifolyólag a szőnyeg jó befektetésnek számít. Igaz, a különbségek csökkennek: a pár évvel ezelőtt Bécsben még 60 ezer schillingért kínált darab itthon 60 ezer forintba került, ám most már nem úsznánk meg ilyen olcsón. (SzE)