Három nap, százmilliós forgalom

Az első két nap a festményeké volt: 469 tétel várta gazdáját 93 millió forintot meghaladó kikiáltási árral. Végül 247 alkotás kelt el, ez 53 százalékos sikert jelent, és 54 millió forintos leütési eredményt hozott. A viszonylag alacsony összforgalom oka - a viszszamaradt tételek nagy számán túl - az volt, hogy az eladott alkotások árai sem nagyon kúsztak fel, és jó néhány magasról indított tétel nem kelt el. Így megmaradt a két legmagasabbra tartott szobor: sem a 216-os számú F. Fischer jelzésű, Merengő lány című (3,4 millió forint), sem a 226-os számú, Köllő Miklós alkotta Petőfi-szobor (2,2 millió) nem keltett akkora érdeklődést, hogy akár egy ajánlat is érkezzen rá. Ugyanakkor igazi verseny alakult ki a 124-es számmal indított Mednyánszky László-képért. Az Erdőbelső 1,6 millió forintról indult, és végül 4,6 milliós eredménnyel zárt, s ezzel a legmagasabb áron eladott tétele lett a két napnak. Egy-egy licittel cserélt gazdát az 1,2 millióért indított Barabás Miklós-férfiportré, Telepy Károly erdőrészlete és Csók István Balatonfüredi fenyves című képe. Ennél csak egy fokkal volt nagyobb érdeklődés A kis duzzogó című Bruck Lajos-kép iránt: az 1,1 milliós kikiáltási árat 1,2 milliós leütési követte.

A festményeknél valamivel jobban alakult a Nagyházi harmadik napi műtárgyárverése, bár ahhoz képest, hogy a cég ezen a téren milyen sikereket szokott elérni, ezúttal viszonylag sok tárgy visszamaradt. A kalapács alá került 397 tételből 231 kelt el, ez 58 százalékos sikert és 47,5 millió forintos leütési árat eredményezett, ez azonban éppen csak meghaladta a 85 millió forintos egész napi kikiáltási ár felét. A legmagasabb kikiáltási árat a 225-ös számú ékszertartó szekrényke érte el (4,8/6 millió forint). A sorban 393-as számmal induló perzsa Serapi szőnyeg követte, amely hihetetlen emelkedést produkált: 300 ezer forintos kikiáltási ár után 2,6 millió forintért ütötték le. A szőnyegek az aukció egyik legsikeresebb szekcióját alkották: az egy millió forint feletti leütési árak zömét ez a tárgykör érte el. Nem mindegyik darab ment el, de az említett serapi mellett még jó néhány esetben láthattunk nagyarányú licitemelkedést. A 357-es tételszámú perzsa Herisz 600 ezerről indulva érte el az 1,8 milliós árat, ugyanezen típus egy másik darabja (a 383. számú) 800 ezerről 1,5 millióra, míg a 60 ezer forintról induló kauká-zusi Kazak szőnyeg 360 ezer forintra kúszott fel.

A többi műtárgy-kategóriában kevés kiemelkedő eredmény született. Ilyen volt a 326-os számú, hatdarabos osztrák szalongarnitúra (1/1,4 millió forint). Ám jó pár "nagyágyú" eladatlan maradt, például a 4 millió forintról indított 18 karú, 19. századi osztrák csillár, vagy az igen különleges, párban levő, 2,6 millió forintról startolt komód és vitrin. A megmaradt magas árfekvésű tételekkel párhuzamosan viszont igen kelendőek voltak a 10 és 150 ezer forint között indított tételek.

Végül lássuk az órákat. Sajnos a legelszántabb gyűjtők távol maradtak az árveréstől, így - bár a 268-as számú, 19. század közepi kandallóóra 160 ezer forintért elkelt -, az 1,3, illetve 1,4 millió forintról indított osztrák és bécsi zenélőszerkezettel is ellátott negyedütős képórák nem. Az értő szem hiányáról tanúskodik az is, hogy visszamaradt a 278-as számmal indított, 1860 körüli osztrák mintaóra, amelyért csupán 240 ezer forintot kellett volna ígérni az új tulajdonosnak.