Mekkora is a kockázat?

A hazai befektetésialap-piac viszonylag fiatalnak tekinthető a fejlett országokéhoz képest, hiszen míg az első befektetési alap időtartama sem éri el a 15 évet, a konstrukciók többsége pedig az ezredforduló környékén alakult, addig Nyugaton nem okoz gondot egy viszonylag hosszú távú, 20 éves periódus szórásának kiszámolása. Figyelembe kell venni, hogy a hozamszámításhoz használt időszakok hossza befolyásolja az értéket, a hosszabb idősza-kok növelik, míg több egyedi időszak várhatóan csökkenti a szórás értékét - magyarázta Farkas Miklós, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) munkatársa. A szórást a hozam abszolút nagysága határozza meg, ezt több tényező befolyásolhatja, elsősorban a piac teljesítménye. Éppen ezért cél a minél hosszabb időszak kiválasztása, hiszen ezáltal a befolyásoló tényezők "kisimulnak" - fogalmazott. Adódhatnak ugyanis olyan speciális időszakok, amilyen például az elmúlt esztendő volt, amikor a részvények árfolyama folyamatosan emelkedett. Ezáltal a részvényalapok szórása kisebb lett, ám ez korántsem jelenti, hogy a kockázatuk is mérséklődött volna - jegyezte meg Farkas Miklós. A hozamok szórását a Bamosz honlapjáról is letölthetik az érdeklődők, ám fontos, hogy a befektető az adatot az alap teljesítményével együtt figyelje.

A magyarországi kollektív befektetési portfóliók (befektetési alap, nyugdíjpénztár, unit-linked biztosítás) teljesítményének szokásos értékelési módja a túlteljesítés vizsgálata, vagyis amikor azt nézzük, hogy a portfólió mennyivel hozott többet, mint a referenciaindex - mutatott rá Majoros György, az ING Befektetési Alapkezelő Rt. elemzője. Fontos azonban, hogy ez csak az érem egyik oldala, a másikról, a kockázatról általában elfeledkezünk: az alapkezelő tevékenysége révén felvállalt aktív kockázatot is érdemes megnézni. Ezt a portfólió tracking errorja (TE) mutatja, amely egyszerűen az aktív hozam szórása, s azt fejezi ki, hogy milyen szorosan követjük a referenciaindexet.

A TE nemcsak a teljesítmény utólagos értékelésénél fontos, hanem döntő szerepet tölt be a befektetési döntések meghozatalában, a kockázatmenedzselésben is - magyarázta Majoros György. A magyar gyakorlat szerint a kockázatkezelés általában kimerül abban, hogy fix limiteket szabunk: például a részvényeknél š5 százalékkal lehet eltérni el a BUX-hoz képest, vagy a kötvényportfólió durationje plusz-mínusz fél évvel térhet el a MAX-indextől. Ezek könnyen figyelemmel kísérhető limitek, de alapvető hibájuk, hogy nem konzisztensek, és nem mondanak semmit a teljes portfólió kockázatáról - hangsúlyozta az elemző. A fejlett piaci gyakorlat ezért gyakran egy előre meghatározott TE értéket használ kockázati limitként: a befektetési alapoknál egy kötvényportfólióra jellemzően 1-2, a részvényportfólióra 4-5 százalékos ex ante TE-limitet határoznak meg.

S ha már beszéltünk aktív hozamról és aktív kockázatról, akkor logikus, hogy a kettőt összepárosítsuk: a túlteljesítés és a TE arányát információs hányadosnak (IR) nevezi a szakirodalom. Ez mutatja meg, hogy adott aktív kockázat felvállalása mellett a portfóliómenedzser milyen túlteljesítést tud felmutatni, azaz ez az érték fejezi ki az aktív portfóliókezelés hozzáadott értékét. A nemzetközi tapasztalat szerint az alapkezelőknek csak mintegy negyede képes 0,5 feletti IR-t felmutatni, s az egyes értéket mindössze 10 százalék éri el. Magyarországon sajnos nincsenek ilyen adatok, többek között a költségek sajátos hazai kezelése miatt - fogalmazott Majoros György.