Nem csak az antik lehet stílusos

Miközben a külföldi árveréseken a huszadik, sőt a huszonegyedik századi dizájn kiemelkedő alkotásai a régi bútorokkal, dísztárgyakkal vetekedő árakon cserélnek gazdát, idehaza az aukciósházak kínálatából szinte teljes mértékben hiányoznak az ilyen alkotások. A kortárs lakberendezési tárgyakat forgalmazó galériák ügyfélköre is viszonylag szűk, ráadásul ezek az üzletek ma még elsősorban importtermékeket kínálnak, így a hazai tervezők nehezen találnak piacot alkotásaik számára.

A problémák ellenére is bizakodó a hazai iparművészet kilátásait illetően Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Formatervezési Tanács (MFT) elnöke. A 2002 áprilisában létrejött MFT - amely hároméves mandátuma lejártával éppen nemrégiben alakult újjá - kormányzati megbízásból a hazai tárgykultúra fejlesztésén, a szakmai, gazdasági és egyéb érintett szereplők kapcsolatainak szorosabbra fűzésén dolgozik. Bendzsel Miklós több ponton is kedvező változásokat érzékel. Példaként említi, hogy a hazai bútor-, üveg- és kerámiaipar kevés talpon maradt vállalata fontosnak tartja a fiatal, tehetséges hazai szakemberek továbbképzését, alkalmazását, és sok helyütt maguk a művészek próbálnak ipari, kereskedelmi hátteret teremteni kreációik megvalósításához és forgalmazásához. Egyre fontosabb megrendelői bázist jelent a szállodaipar, és szélesedik az a lakossági réteg is, amely igényes kortárs lakberendezési tárgyakra tart igényt.

Az MFT elnöke szerint a dizájnkultúra fejlesztése terén nem az országos szintű, nagy rendezvényekben van hiány, hanem a kisebb beruházást igénylő helyi kezdeményezésekben. Szükség lenne például önkormányzati és beruházói összefogással létrejövő inkubátorintézményekre, amelyek befogadó műhelyként ösztöndíjakat, munka- és bemutatkozási lehetőséget adnának keramikusoknak, üveg-, textil- és bútortervezőknek, de akár webfejlesztőknek is. Ilyen célra egyelőre nem ad támogatást a Nemzeti Kulturális Alap, jóllehet az említett intézményekre nemcsak a megyeszékhelyeken, de minden, magára valamit adó városban szükség lenne - már csak az értő szemű közönség kinevelése miatt is.

Mindenesetre derűlátásra adhat okot, hogy az utóbbi időben fokozatosan bővültek a hazai kortárs dizájn bemutatkozási lehetőségei. A Műcsarnokban évről évre megrendezett Lakástrend című kiállítás például külön szekcióban vonultatja fel a hazai tervezők - köztük a Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) hallgatóinak - alkotásait. A fiatalok munkáiból a MIE másfél éve megnyílt új bemutatótere, a Batthyány utcai Ponton Galéria rendez rendszeresen kiállításokat, és a 35 év alatti tervezők érvényesülését segíti (pályázatok, ösztöndíjak, hazai és külföldi tárlatok szervezésén keresztül) a Fiatal Iparművészek Stúdiója is. A kereskedelmi galériák közül kiemelkedik a Nyári Pál utcai Eventuell, amelyet neves magyar textiltervezők hoztak létre és működtetnek. A hivatalos elismerések közül legfontosabb az idén ősszel már 26. alkalommal kiadandó Magyar Formatervezési Díj, amely az üveg- és kerámiatárgyaktól az elektronikai berendezéseken és a bútorokon át a vállalati logókig és a köztéri vizuális kommunikációs rendszerekig a dizájn legkülönbözőbb területein elért eredményeket díjazza.

A szakma elismertségét és piaci pozícióit nagymértékben javíthatja a Magyar Design Központ jövő tavaszra tervezett megnyitása. Az Erzsébet téri volt buszpályaudvar átépítésével létrejövő épületben - amelyet a Design Terminál Kht. működtet majd - kiállítótér, előadóterem, nyilvános szakkönyvtár, Design Shop és kávéház kap majd helyet.