A vártnál is jóval magasabb, jutalékkal együtt 5 048 000 fontos (mintegy 1,862 milliárd forint) áron kelt el a Sotheby'snél a holland származású fauve festő, Kees van Dongen remek aktképe. Az eredmény értékeléséhez érdemes tudni, hogy ugyanezen vászon 1997-ben még csupán 2,2 millió fontot ért meg egy szintén londoni aukción. Van Dongenen kívül más, a huszadik század eleji expresszionista áramlatokhoz kötődő művészek alkotásai is igen jól szerepeltek Londonban: Karl Schmidt-Rotluff nagyméretű alkonyati képe 2,47 millió fontért talált gazdára a Christie'snél, míg ugyanezen ház 3,2 millióért értékesítette Amedeo Modigliani női portréját. Maurice de Vlaminck szajnai látképe (VG, 2005. június 20., 19. oldal) 3,1 milliót hozott; ez ugyan kevesebb, mint amennyiért ugyanezen kép néhány évvel ezelőtt gazdát cserélt, ám Van Dongen, Schmidt-Rotluff és tucatnyi más művész esetében abszolút rekordnak számított a mostani leütési ár. A klasszikus avantgárd remekművek közül a Sotheby's 3 millió fontért értékesítette Pablo Picasso Pipázó férfiját és ennél is magasabb, 3,256 milliós áron Juan Gris Tájkép házakkal című kubista művét.
A huszadik század eleji képek diadalmenetével szemben az impresszionisták és posztimpresszionisták közül csak néhány alkotás szerepelt jól. Ilyen volt Paul Signac Les Andelys című pointillista remekműve (3,6 millió font), vagy a hasonló stílusban alkotó Henry-Edmond Cross egy tájképe (2,9 millió font). Paul Gauguin gyümölcscsendélete (3,6 millió) és Vincent van Gogh két alkotása (2,1, illetve 2,9 millió) éppen eleget tett a várakozásoknak, azonban Edgar Degas egy-egy táncosnőket, illetve zsokékat ábrázoló munkája nem talált vevőre. A Sotheby's összesen 45,8, a Christie's pedig 31,5 milliós összforgalommal és mindkét cég nagyjából 75 százalékos eladási aránnyal zárta az impreszszionista és modern aukciókat.
A nem sokkal később rendezett kortárs árveréseken ha csak hajszálnyival is, de szintén a Sotheby's bizonyult jobbnak (27,5, illetve 24,5 millió font). Az 1945 utáni klasszikusok közül több alkotás a korai avantgárd főművekhez hasonló árakat ért el. Ilyen volt a Christie'snél Francis Bacon George Dyer portréja című 1967-es alkotása (4,9 millió font), vagy a Sotheby'snél a szintén brit Lucian Freud Férfi madártollal (Önarckép) című munkája (3,7 millió font). A kortárs német festészet egyik nagyágyújának számító Georg Baselitz Partizán című 1965-ös alkotása majdnem egymillió fontot ért meg egy gyűjtőnek, míg a nemrég elhunyt spanyol szobrász, Eduardo Chillida 1990-ben készült gránit alkotása 814 ezerért talált gazdára. Utóbbi két eredmény abszolút rekordot jelent az adott művészek aukciós szereplésének történetében.
Az aukciósházak szakemberei úgy vélik, a kiemelkedő alkotásokért folytatott küzdelemben egyre szélesebb gyűjtői kör vesz részt. Az európaiak és az amerikaiak mellé mostanra a japánok is visszatértek a porondra, és egyre nagyobb számban vannak jelen orosz, sőt kínai gyűjtők és befektetők is.
Ha abszolút értéken nem is, de a licitemelkedés arányát tekintve ennél is jobb eredmények születtek azon a New York-i aukción, amelynek keretében Marlon Brando otthonának egykori berendezési tárgyait és személyes relikviáit vitte kalapács alá a Christie's (VG, 2005. június 27., 15. oldal). Az Apokalipszis most című filmhez kapcsolódó kéziratok a várt 8-12 ezer helyett 33 600 dollárért keltek el, ám a legnagyobb sikert a Keresztapa forgatókönyvének Brando által jegyzetelt példánya érte el. A filmtörténeti jelentőségű relikvia az előzetesen becsült 10-15 ezer helyett nem kevesebb mint 312 800 dollárért (azaz bő 64 millió forintért) talált gazdára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.