Szezonzárás rekordsorozattal

A vártnál is jóval magasabb, jutalékkal együtt 5 048 000 fontos (mintegy 1,862 milliárd forint) áron kelt el a Sotheby'snél a holland származású fauve festő, Kees van Dongen remek aktképe. Az eredmény értékeléséhez érdemes tudni, hogy ugyanezen vászon 1997-ben még csupán 2,2 millió fontot ért meg egy szintén londoni aukción. Van Dongenen kívül más, a huszadik század eleji expresszionista áramlatokhoz kötődő művészek alkotásai is igen jól szerepeltek Londonban: Karl Schmidt-Rotluff nagyméretű alkonyati képe 2,47 millió fontért talált gazdára a Christie'snél, míg ugyanezen ház 3,2 millióért értékesítette Amedeo Modigliani női portréját. Maurice de Vlaminck szajnai látképe (VG, 2005. június 20., 19. oldal) 3,1 milliót hozott; ez ugyan kevesebb, mint amennyiért ugyanezen kép néhány évvel ezelőtt gazdát cserélt, ám Van Dongen, Schmidt-Rotluff és tucatnyi más művész esetében abszolút rekordnak számított a mostani leütési ár. A klasszikus avantgárd remekművek közül a Sotheby's 3 millió fontért értékesítette Pablo Picasso Pipázó férfiját és ennél is magasabb, 3,256 milliós áron Juan Gris Tájkép házakkal című kubista művét.

A huszadik század eleji képek diadalmenetével szemben az impresszionisták és posztimpresszionisták közül csak néhány alkotás szerepelt jól. Ilyen volt Paul Signac Les Andelys című pointillista remekműve (3,6 millió font), vagy a hasonló stílusban alkotó Henry-Edmond Cross egy tájképe (2,9 millió font). Paul Gauguin gyümölcscsendélete (3,6 millió) és Vincent van Gogh két alkotása (2,1, illetve 2,9 millió) éppen eleget tett a várakozásoknak, azonban Edgar Degas egy-egy táncosnőket, illetve zsokékat ábrázoló munkája nem talált vevőre. A Sotheby's összesen 45,8, a Christie's pedig 31,5 milliós összforgalommal és mindkét cég nagyjából 75 százalékos eladási aránnyal zárta az impreszszionista és modern aukciókat.

A nem sokkal később rendezett kortárs árveréseken ha csak hajszálnyival is, de szintén a Sotheby's bizonyult jobbnak (27,5, illetve 24,5 millió font). Az 1945 utáni klasszikusok közül több alkotás a korai avantgárd főművekhez hasonló árakat ért el. Ilyen volt a Christie'snél Francis Bacon George Dyer portréja című 1967-es alkotása (4,9 millió font), vagy a Sotheby'snél a szintén brit Lucian Freud Férfi madártollal (Önarckép) című munkája (3,7 millió font). A kortárs német festészet egyik nagyágyújának számító Georg Baselitz Partizán című 1965-ös alkotása majdnem egymillió fontot ért meg egy gyűjtőnek, míg a nemrég elhunyt spanyol szobrász, Eduardo Chillida 1990-ben készült gránit alkotása 814 ezerért talált gazdára. Utóbbi két eredmény abszolút rekordot jelent az adott művészek aukciós szereplésének történetében.

Az aukciósházak szakemberei úgy vélik, a kiemelkedő alkotásokért folytatott küzdelemben egyre szélesebb gyűjtői kör vesz részt. Az európaiak és az amerikaiak mellé mostanra a japánok is visszatértek a porondra, és egyre nagyobb számban vannak jelen orosz, sőt kínai gyűjtők és befektetők is.

Ha abszolút értéken nem is, de a licitemelkedés arányát tekintve ennél is jobb eredmények születtek azon a New York-i aukción, amelynek keretében Marlon Brando otthonának egykori berendezési tárgyait és személyes relikviáit vitte kalapács alá a Christie's (VG, 2005. június 27., 15. oldal). Az Apokalipszis most című filmhez kapcsolódó kéziratok a várt 8-12 ezer helyett 33 600 dollárért keltek el, ám a legnagyobb sikert a Keresztapa forgatókönyvének Brando által jegyzetelt példánya érte el. A filmtörténeti jelentőségű relikvia az előzetesen becsült 10-15 ezer helyett nem kevesebb mint 312 800 dollárért (azaz bő 64 millió forintért) talált gazdára.