Pálffy-kincsek a Dorotheumnál

Egy magyar főúri dinasztia hagyatékára licitálhatnak a Dorotheum holnapi aukciójának résztvevői. A Pálffy család hercegi ágának kincseit a leszármazottak mind a mai napig őrizték, azután is, hogy a família férfiágon Pálffy László 1947-es halála után kihalt. A Bécsben kalapács alá kerülő festményanyag nem mérhető ahhoz a kollekcióhoz, amelyet a család grófi ágának tagja, Pálffy János 1912-ben a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott, és amely az egykori Esterházy-képtár mellett azóta is a budapesti múzeum legpatinásabb részének számít. A Dorotheumnál elsősorban a Pálffy család tagjairól és más, velük kapcsolatban állt arisztokratákról készült arcképre - köztük számos portréminiatűrre - licitálhatunk. A legmagasabbra taksált darab a neves biedermeier festő, Moritz Daffinger Károlyi Ferdinandine grófnőt ábrázoló, 1840 körül készült akvarellje (30-35 ezer euró). Az inkább érdekes, mint különösen értékes festménykollekcióval szemben a műtárgyanyag valóban fejedelmi. Címerekkel, portrékkal, látképekkel díszített porcelán-, üveg- és ezüsttárgyak sora vár gazdára, köztük a napóleoni háborúk idején készült, aranyozott strasbourgi étkészlet (4-8 ezer euró), XVI. Lajos kori, ugyancsak aranyozott kandeláberpárok (30-40 ezer euró). Gyönyörű díszszablyák, míves bútorok, kristálycsillárok és keleti műtárgyak is nagy számban felbukkannak a kínálatban.

A Dorotheum október eleji aukciós hetén vegyes eredmények születtek. A legnagyobb érdeklődéssel várt régi festményaukción a felkínált 405 tétel kevesebb mint fele, 175 alkotás talált gazdára. Visszamaradt egyebek mellett Francesco Guardi velencei capricciója (VG, 2005. október 3., 19. oldal), és nem akadt jelentkező a legtöbbre tartott osztrák biedermeier festő, Ferdinand Georg Waldmüller kifogástalan provenienciájú tájképére sem (előbbi képért 120-160, utóbbiért 80-120 ezer eurót vártak a ház szakemberei). Ezzel szemben a csúcsművek közül beváltotta a hozzá fűzött reményeket Bartolommeo da Brescia Salvator Mundija és a Paul de Vos-Jan Wildens festőpáros Paradicsomi tájképe: mindkettőt 120 ezer euróért, azaz 30 millió forintért ütötték le. Közel ugyanennyiért cserélt gazdát az idősebb Jan Brueghel legfontosabb késői követőjeként számon tartott, 1728-ban Prágában elhunyt Johann Jacob Hartmann két allegorikus tájképe. A magyar vonatkozású alkotások szintén hullámzó eredménnyel szerepeltek: a Bogdány Jakabnak, illetve körének tulajdonított két madaras csoportkép közül az olcsóbbra volt csak jelentkező (4500 euró).