A válság miatt bajba kerülő, jelzáloghitelesek támogató program eredeti verzióját a Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium (Housing and Urban Development – HUD) dolgozta ki. A három éves program keretében mintegy 400 ezer nehézségekkel küzdő jelzáloghitel után fizettek volna támogatást. Csakhogy az októberi indulás óta mindössze 312-en jelentkeztek a segélyért, amelynek megszerzése drága és körülményes – írja a Washington Post.
"Az emberek nem értik meg, hogy a Kongresszus tette fel az i-re a pontot ebben az ügyben és ők tették nehezen használhatóvá a támogatást" – szögezte le Steve Preston, a HUD minisztere, aki kudarcnak tekinti a programot.
Barney Frank szenátor elismerte, hogy az elfogadott program nem megfelelő, de szerinte ennek a Bush-kormányzat az oka. Mint mondta, a kormány részéről nagy volt rajtuk a nyomás, hogy a tervezet szabályait szigorítsák, ezzel csökkentve a költségeket. A pénzügyi bizottságot vezető Frank szerint a Bush-kormány ellenkezése nélkül sokkal jobb törvény születhetett volna.
A segélyezési rendszer lényege az lett volna, hogy módosítsa azoknak a lakástulajdonosoknak a hitelfelvételeit, akik esetében a felvett jelzáloghitel értéke magasabb az ingatlanénál (negative equity). A cél: fix kamatozású, harminc éves futamidejű hitelekre váltani a korábbi kölcsönöket. A program végrehajtására kijelölt FHA az elfogadott törvény értelmében csak az ingatlanok 90 százalékára felvett hitelre vállalat volna garanciát, így a hiányzó 10 százalékot a hitelfelvevőknek kellett volna biztosítaniuk, ez pedig a jelek szerint csak keveseknek sikerült.
A HUD nyomására a múlt hónapban változtattak a szabályokon, így már az ingatlanok értékének 96.5 százalékát garantálja a program – a döntés hatása egyelőre nem ismertek. Más hiányosságok is felmerültek: a résztvevőknek magas ügyintézési költségeket kell fizetniük és ha az ingatlan értéke megnövekedett, az eladást követően a növekményen a kormányzati szervezettel kell osztozniuk.
A kölcsönszervezésért felelős FHA vezetője megtapasztalhatta, milyen a közhangulat a programmal kapcsolatban, amikor – mint mondta – egy békés tájékoztató beszélgetés csaknem a tettlegességig fajult. Felháborodott hitelfelevők, ingatlanügynökök és tanácsadók tömegei fordultak eddig hozzájuk. Brian Montgomery szerint a Kongresszus két ellentétes filozófia között vívódva fogadta el a jogszabályt. Az egyik, hogy segítsenek annyi embernek, amennyinek csak tudnak. A másik, hogy fizettessék meg velük a károkat, hogy érezzék: ők is tehetnek a helyzetről. A szenátorok a középutat választották, ez viszont nem működőképes.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.