Nő a láthatatlan adó

Bér- és irodaköltségek, IT, marketing és az áfa. Ez egy lehetséges sorrendje valamely pénzügyi intézmény – bank, biztosító vagy befektetési vállalkozás – „top 5” költségtényezőjének. Ennek ellenére többségük nem kezeli elkülönítve a beszerzésein felmerült le nem vonható áfát, ezért annak költsége beolvad az egyéb költségelemekbe, és így nehezen számszerűsíthető tétellé válik. Ezért mondható, hogy az áfa a pénzügyi szektorban egy láthatatlan adó.

Minden más költséghez hasonlóan azonban az általános forgalmi adó is menedzselhető. Megfelelő intézkedésekkel a pénzügyi szektor szereplői növelhetik tevékenységük áfahatékonyságát. Ehhez az EU-szabályokon alapuló hazai áfarendszer is számos lehetőséget biztosít. A legfontosabbak között említhetjük a csoportvállalatok áfacsoportba szervezését, amelynek révén a csoporton belüli szolgáltatások (pl. egy csoportszolgáltató központ áfás szolgáltatásai) áfakörön kívül kerülnek. Szintén a kiszervezett szolgáltatások áfaterheinek csökkentése érhető el az általános forgalmi adó alóli mentesség kiterjesztésével egyes, meghatározott pénzügyi jellegű szolgáltatásokra. További hatékony áfakezelési módszer az arányos áfalevonás alkalmazása. Mindezek és még számos más módszer csökkentheti a le nem vonható általános forgalmi adó összegét a pénzügyi intézményeknél.

Az áfaköltség menedzselésének fontossága az áfakulcs növekedésével most ismét reflektorfénybe került. Az általános kulcs 20-ról 25 százalékra történő emelése azonnali költségnövekedéshez vezet a pénzügyi szektorban: hatására a pénzügyi intézmények egyik fő költségtényezője negyedével emelkedett július 1-jétől.

Elképzelhető, hogy ezt a többletköltséget a pénzügyi intézmények közvetlenül továbbháríthatják majd az ügyfeleikre. Látnunk kell azonban, hogy azok a pénzügyi szereplők, amelyek hatékonyabb áfakezelést folytatnak, kevésbé kitettek az áfakulcs emelkedésének, és így nem kényszerülnek nagymértékű díjemelésre sem (vagy azonos díjnövelés mellett nagyobb hozamot realizálhatnak). Ezért versenyelőnybe kerülhetnek az áfamenedzsment terén kevésbé aktív pénzügyi intézményekkel szemben. Márpedig a gazdasági válság időszakában ez az előny – sok egyéb szempont mellett – fontos tényező lehet.
Mindezek miatt véleményünk szerint egy igazán innovatív és a válságra hatékonyan reagáló pénzügyi szereplőnek ezekben a hónapokban legalább akkora figyelmet kell szentelnie az áfakezelésnek, mint a többi „top 5” költségtényezőnek. Ahogy vélhetően egy pénzügyi intézmény aktívan reagálna arra, ha az általa fizetendő irodabérleti díjak vagy munkabérek 25 százalékkal megugranának, ugyanez az aktív reakció indokolt az áfaemelés tekintetében is.

Különösen fontos lehet, hogy a pénzügyi szereplők végiggondolják, az áfakezelési módszerek közül melyek lehetnek az adott intézménynél leginkább célravezetők, melyek illenek leginkább az intézmény profiljához, melyek eredményezhetik reális energiaráfordítás mellett az áfapozíció javulását rövid és hosszú távon. Továbbá az egyébként is folyamatban lévő vagy tervezett – gyakran nemzetközi – strukturális átszervezések során is lényeges, hogy a végső cégszerkezet kialakításakor az áfahatékonyság a szempontok között szerepeljen.
Mindezek mellett kívánatos, hogy – az eddigi gyakorlatnak megfelelően (lásd áfacsoport korai bevezetése) – a pénzügyi szektor szereplőinek az áfahatékonyságuk növelésére irányuló erőfeszítéseit a törvényalkotó és a pénzügyi hatóságok továbbra is támogassák. A hazai gazdaság jelenlegi helyzetében ugyanis különösen fontos, hogy a válságkezelési erőfeszítések mögött egy költséghatékony pénzügyi szektor álljon.

Lőcsei Tamás cégtárs, Molnár Péter adótanácsadó a PricewaterhouseCoopersnél