Nem csak a bankkártyánkat, minket is "lehúznak"

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) közel kétmilliárd forint bírságot szabott ki hét magyar bankra (Budapest Bank, CIB, Erste, ING, K & H, MKB, OTP), valamint két kártyatársaságra. A GVH azért büntette összesen 968 millió forintra a bankokat, mert a Visa és a MasterCard kártyákra azonos mértékű bankközi jutalékot állapítottak meg, a kártyatársaságok pedig azért kaptak 477-477 millió forint bírságot, mert lehetővé tették, hogy a bankok versenykorlátozó megállapodást kössenek. A hivatal az említett nagy bankok mellett további tucatnyi pénzintézetet is elmarasztalt, de azok nem kaptak pénzbüntetést, mert csak utólag csatlakoztak a megállapodáshoz.

Amikor egy boltban bankkártyával fizetünk, a plasztikot "lehúzzák" az üzletben elhelyezett terminálon, amely elektronikus úton értesíti a kereskedő bankját (elfogadó bank) a vásárlásról. Az elfogadó bank felveszi a kapcsolatot a vásárló bankjával (a kártyát kibocsátó bank), amely - a többi között - ellenőrzi, hogy fedezi-e a tranzakciót a számlán hozzáférhető összeg. Ha igen, jóváhagyja az ügyletet, és átküldi a vásárlás összegét, csökkentve a bankközi jutalékkal. Ezután az elfogadó bank jóváírja az összeget a kereskedő számláján, de csak miután levonta a kereskedői jutalékot, amely részben a bankközi jutalék - valamint az egyéb kapcsolódó költségek - fedezetére is szolgál – írja a Népszabadság.

Az, hogy a bankok 1996-ban a Visa és a MasterCard kártyák esetében azonos bankközi jutalékot állapítottak meg, alkalmas volt a piaci verseny korlátozására. A kibocsátó bankok számára a jutalék közvetlen bevételt jelent, ezért érthető, hogy magasabb jutalékot kínáló konstrukció esetén nagyobb az üzleti motiváció. A kártyarendszerek tehát elsősorban a bankközi jutalékon keresztül "győzik meg" a bankokat a csatlakozásra, azaz a rendszer kártyáinak kibocsátására. A megállapodással azonban torzult az elfogadó bankok közötti verseny is.

Az elfogadók közötti versenyt a megállapodás azzal is korlátozta, hogy az egyforma bankközi díjak a kereskedőknek felszámított jutalékok egységesüléséhez vezetett, miközben ez a díj a kártyaolvasó terminálokat biztosító bankok közötti versengés egyik legfontosabb tényezője. Az így magasan tartott kereskedői jutalék egyrészt gátolta a kártyás fizetés elterjedését (a kisebb boltoknak, alacsonyabb forgalom mellett nem éri meg terminált beállítaniuk), másrészt a vásárlók számára is negatív következményekkel jár. Bár a bankkártyával ingyen lehet fizetni, a kereskedők a számukra felszámított jutalékot jellemzően beépítik áraikba, így valójában a plasztik használatának költségét az is fizeti, aki készpénzt használ.