Napi Tipp: elnyúlhat a nyersanyag-rali

 A világgazdaság magára találhat a tavalyi tetszhalott állapotából, a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint 3,1 százalékos lesz a globális kibocsátás növekménye az idén, amit az ázsiai óriásgazdaságok, elsősorban Kína robusztus növekedése húzhat magával.

A nagy infrastrukturális beruházások hatására az árupiaci termékek többsége drágulni fog az idén, míg a dollár némi kilengéssel az év közepén hasonló szinten zárhatja majd 2010-et, mint ahol a tavalyi átlaga mozgott. Az S&P GSCI Enhanced Total Return indexe, amely 24 vezető nyersanyag árfolyamát követi, 17,5 százalékkal fog emelkedni az idén – állítja a Goldman Sachs.

A ralit elsősorban a kőolaj, a kukorica és a palládium húzhatja. Az energiahordozó például egymaga 17 százalékos áremelkedésen eshet még át, és a negyedik negyedévre 92,50 dollárra emelkedhet a jegyzése – jósolja a Societe Generale, amely szerint a kereslet ismét magára talál, viszont a nagy kőolaj exportálókat tömörítő OPEC tartani fogja a kitermelési kvótáját.

A kukorica idei átlagára 4,60 dollár lehet vékánként, ami 11 százalékkal haladná meg a december 31-i záró árat – vélik az SG elemzői.

Az ipari és nemesfémek esetében viszont visszafogottabb lehet a drágulás, köszönhetően annak, hogy 2009-ben remekeltek: a palládium átlagos árfolyama 425 dolláron mozoghat unciánként, ami 4 százalékos drágulást feltételez – véli Robin Bhar, a Calyion szakértője. Míg a platina 6 százalékkal érhet többet az év végére: 1550 dollárba kerülhet a nemesfém unciája.

A réz - amely tavaly 140 százalékot tudott drágulni – átlagos árfolyama viszont a december 31-i záró ára alatt mozoghat 8 százalékkal, míg a grafit, amely 143 százalékos árfolyam emelkedésével a tavalyi rekorder volt, átlagban 6 százalékkal kerülhet az tavaly év végi ára alá: 2285 dollárba kerülhet egy tonna. Igaz ez így is 31 százalékkal meghaladja a tavalyi átlagot.

Az elemzések rendre arra hívják fel a figyelmet, hogy a nyersanyag rali elnyúlása fundamentális okoknak köszönhető, pénzügyi folyamatok idén visszafogottabban hatnak majd ezekre az árfolyamokra. Aligha lesz például az idei év a dolláré, aminek gyengülése hagyományosan támogatja a nyersanyagokat.

„Epizódszerűen egy kicsit erősödhet még a dollár, de hosszabbtávon nem látszik semmilyen gazdasági erő, ami megakadályozhatná a fizetőeszköz értékvesztését” – összegzi a piaci hangulatot Tom Fitzpatrick, a Citigroup elemzője.

A dollár erősödésére az év első felében számítanak a befektetők, az UBS például úgy látja, a zöldhasú árfolyama az 1,40-es szintre süllyedhet az euró ellenében, ahogy az amerikai befektetők tovább csökkentik a tengerentúli kitettségeiket. A svájci bankház szerint a decemberi felütést is elsősorban az idézte elő, hogy az amerikai befektetési alapokon belül 25,8 százalékra esett a külföldi eszközök részaránya november folyamán, és valószínűleg ez a folyamat folytatódhatott decemberben is, sőt az év eleji portfólió újrarendezésben tovább csökkenhet a tengerentúli eszközök aránya.

Az UBS szerint a külföld részesedése az amerikai alapok teljes eszközállományán belüli 23 százalékra eshet az év második felére.

Hasonlóan optimista a Barclays is a dollárral kapcsolatban, a londoni bankház szakértői az 1,45-ös szintre csökkentették a háromhavi dollár-euró előrejelzésüket a korábbi 1,52-ről, míg a hat havi prognózisuk már az 1,40-es váltással számol. Igaz, a legtöbb jóslat hangsúlyozza, időleges átrendezésről van szó az amerikai devizapiacon, a dollár alapjait nem sok minden látszik megtámasztani.

A Bloomberg konszenzusát – amely szerint 1,51-es értékre esik vissza a dollár euró kurzusa márciusra - erősítette egyébként a tegnapi piaci hangulat, amelyben már visszarendeződött némileg az amerikai fizetőeszköz: a decemberi 4,5 százalékos erősödést követően 0,5 százalékkal veszített értékéből. Mint azt az egyik devizastratéga megjegyezte, decemberben zárták short pozícióikat a kereskedők, ami csökkentette a nyomást a dolláron, ennek köszönhette, hogy például a jennel szemben 7,7 százalékot erősödött 93,02 jenig, ami háromhavi csúcs volt. (A jen volt egyébként az egyedüli fizetőeszköz, amellyel szemben tavaly kapaszkodott a dollár, az összes többi vezető devizához képest veszített értékéből 2009-ben).

Leginkább az euróval szemben látványos az értékvesztés, a tavalyi évet 4,2 százalékos mínusszal zárta a dollár, míg az évtized során értékének 24 százalékát veszítette el a közös pénzzel szemben. Az euró erősödésével párhuzamosan veszíti el kulcsvaluta szerepét az amerikai pénz: a világ jegybankjai tartalékaikat már csupán 61,6 százalékban tartották dollárban, szemben az évtized eleji 71 százalékkal, míg az euró részesedése 17,9 százalékról 27,7 százalékra nőtt az évtized alatt.

A nagy kérdés persze mindenki szerint az: mikor kezdi megemelni a kamatot az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, és fejezi be a dollárt elértéktelenít pénznyomást. A chicagói határidős kötésekből az olvasható ki, hogy a kereskedők 62 százaléka júniusig negyed százalékpontos emelésre számít már, a múlthéten még csak 31 százalékok vélekedett így, igaz azóta a hétvégén Ben Bernanke jegybankelnök is a megszokottnál hangsúlyosabban értekezett a kamatemelés lehetőségéről az American Economic Association év végi találkozóján.

Bernanke szerint a jövőben elsősorban a pénzügyi szabályozással lehetne elejét venni a pénzügyi buborékok felfújódásának, semmint a monetáris ciklusok változtatásával. A Fed elnöke ezért többször hangsúlyozta, hogy a rendszer szabályozásának reformja elengedhetetlen ahhoz, hogy a mostani válság ne ismétlődjön meg. Viszont a Fed nem csupán a gazdasági ösztönzésre és az infláció megfékezésére összpontosít ezután, hanem nagyobb figyelmet kell, hogy szenteljen a pénzügyi egyensúlytalanságok megakadályozására – ismerte el Benanke.

Amerikában egyre többen vélik úgy, hogy a Fed legkésőbb az idén megkezdi a kamatemelést, nehogy újabb pénzügyi buborékok keletkezzenek a piacokon az alacsonyan tartott kamatszintnek köszönhetően. Elemzők szerint a kamatláb emelkedését Bernanke a mostani beszédében erőteljesebben hangsúlyozta, mint korábban.