Equilor: "A lengyel gazdaság ellenállóbb" - elemzés

Hosszú előkészítést követően az Equilor Befektetési Zrt. a Varsói tőzsde (WSE) tagjává vált, így a több mint 20 éves független befektetési szolgáltató már közvetlen elérést biztosít a befektetők számára a lengyel tőzsdén jegyzett részvényekhez.

A belépéssel párhuzamosan az Equilor intenzívebbé tette a lengyel tőzsdei folyamatok és vállalatok tevékenységének a követését, melynek keretében elsőként 10 vezető lengyel tőzsdei társaságot vizsgált meg – írja az Equilor a Facebook oldalán.

Az elemzésből kiderül, hogy a régiós tőkepiacok közül a lengyel tőzsde tűnik a legvonzóbbnak, amely 2009 óta nagyon sok részvénykibocsátással és privatizációs sztorival csábította a befektetőket. A magyar befektetők számára a piac közvetlen megnyílása nem azt jelenti, hogy a lengyel papírok a magyarok helyettesítői lennének, hanem azt, hogy a befektetési döntések meghozatalakor érdemes a diverzifikációt (kockázatmegosztást) országok szintjén is végiggondolni, így például a magyar, vagy más nemzetközi olajcégek mellett a lengyel versenytársakat is megvizsgálni.

Ilyen egyértelmű összevetést jelent például a MOL, PKN-Lotos kapcsolat, de ide sorolható az OTP, PKO-Pekao trió is, vagy akár a TPSA - Magyar Telekom páros. Emellett számtalan szektortárssal lehet kiegészíteni az eddig esetleg kizárólag magyar eszközökből összeállított portfóliót. Ezen kívül a varsói parketten folyamatosan olyan mennyiségű tőzsdei kibocsátás történik, amellyel a BÉT parkettje egyelőre nem büszkélkedhet.

A lengyel gazdaság – ellenállóbb mint Magyarország

A lengyel gazdaság állapotát vizsgálva Kuti Ákos, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője szerint kijelenthető, hogy a jó „természeti” adottságok (nagy lélekszámú, kedvező korösszetételű lakosság) mellett az segítette a lengyel gazdaság ellenálló képességét, hogy erős „immunrendszerrel” került bele a világgazdasági krízisbe. Ez annyit jelentett, hogy anticiklikus pénzügypolitikájának köszönhetően nem szorult olyan drasztikus keresletszűkítő stabilizációs programokra a krízis idején, mint például Magyarország. Az ország alkalmazkodása így simábban zajlott, mint a többi Visegrádi országban.

Ugyanakkor a válságban bizonyos szektorok, de leginkább a pénzügyi szektor Lengyelországban is az érzékenység jeleit mutatták a közvetítő rendszerben. Magyarországhoz hasonlóan, de nem olyan széleskörűen Lengyelországban is elterjedt a devizahitelezés az utóbbi években. A teljes lakossági hitelállomány kb. 30%-át jegyzik svájci frankban, míg az államadósság közel negyedét jegyzik devizában.

Így kockázati tényezőként merült fel a lengyeleknél is, hogy a zloty értékének 35%-át elvesztette az euróval szemben 2008 és 2009 fordulóján (a forint ez alatt 23%-ot gyengült). Az eladósodottságot tekintve is Magyarországgal mutat rokonságot a lengyel gazdaság. Az alkotmányos szabályozás értelmében az adósságplafon a GDP 60%-ban szabja meg a limitet, de már 55%-os arányszint fölött is kötelező restrikciós mechanizmusokat kell automatikusan életbe léptetni (Az április 18-án elfogadott új magyar alkotmány értelmében a magyar államadósság nem haladhatja meg a GDP 50%-át, amennyiben egyszer az 50%-os küszöb alá csökken).

A lengyel kormány több fontos intézkedést hozott az ország gazdaságának fellendítése érdekében: 2011 és 2013 között a közszférában foglalkoztatottak 10%-át leépítik, és felmerült a közalkalmazotti bérek 2014-ig történő befagyasztása is, bár erről döntés egyelőre nem született. A bevételi oldalon sokkal erősebb hatású intézkedésekbe fogott a kormány: egyfelől 1 százalékponttal megemelték az ÁFA kulcsot, másfelől a magyarországihoz némiképp hasonló nyugdíjreformot hirdetettek, amelynek értelmében május 1-től a magánnyugdíjpénztárak felé fennálló járulékkulcsot 7,3%-ról 2,3%-ra csökkentették, a maradékot pedig a költségvetés számára visszatartják 2017-ig (ezt követően 3,5%-ra emelkedhet a járulékkulcs).

Az intézkedések hatása egyelőre nem világos, de az biztos, hogy keresletszűkítő hatása lehet, nemcsak a belföldi kiskereskedelemben, de a tőkepiacon is, mivel eddig a lengyel magánnyugdíjpénztárak voltak a varsói tőzsde legjelentősebb szereplői. Ugyanakkor valószínűleg a börze át fogja vészelni a kieső keresletet, mivel a 2009 óta tartó tőzsdei bevezetések gyakoriságának és mennyiségének hatására a régió legnagyobb méretű parkettje jött létre, amely mágnesként vonzza a külföldi befektetőket.

A lengyel tőzsdei cégek jó kiegészítői a magyar vállalatoknak

A lengyel részvénypiac jóval nagyobb, mint a magyar parkett, miután a varsói tőzsdén több, mint 400 részvényt jegyeznek szemben a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) 53 cégével. A teljes tőzsdei kapitalizációt tekintve a lengyel piac egy nagyságrenddel nagyobb, mint a magyar: a magyar parkett 23 milliárd euró összkapitalizációval rendelkezik, ezzel szemben a lengyel kb. 210 milliárd euróval. Az összforgalmat tekintve a lengyel piaci forgalom 2-3-szorosa a magyar piacnak.

Az Equilor elemzése kitér arra is, hogy a lengyel részvények magasabb értékelési szinteken forognak, mint szektortársaik a régió, vagy a világ sok másik tőzsdéjén. Ez azonban csak részben függ össze azzal, hogy a lengyel gazdaság azon kevesek közé tartozott 2007-2009 körül, amelyek nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelték át a válság kirobbanását, sokkal inkább ahhoz a momentumhoz köthető, hogy a lengyel nyugdíjpénztárak befektetési politikája genetikailag kódolja a rendszerbe a magas értékelési szinteket. A szabályozás ugyanis maximum 5%-ban engedélyezi a nyugdíjalapok számára, hogy Lengyelországon kívüli befektetésbe áramoltassák a vagyont, így kézenfekvő a lengyel papírok vásárlása. Ennek fényében már nem annyira szembetűnő a lengyel tőzsdei cégek árazási szintje.

A lengyel pénzügyi szektor képviselői a könyvérték kétszeresén forognak, szemben a régióban átlagosnak számító 1 körüli, vagy éppen az alatti értékkel. Más területeket megvizsgálva kisebb mértékű a felülárazottság: 10-20%-os többletet lehet látni a lengyel papírok javára, amely főként a nyugdíjpénztári szabályozásból származik. A kakukktojást a távközlési szektor jelenti, itt ugyanis a TPSA a szektortársaknál alacsonyabb készpénztermelő képessége bátortalaníthatott el egyes szereplőket, amelyet azonban a mérsékeltebb eladósodottsági ráta kompenzál.
Mibe fektessünk a lengyel tőzsdén?

Az Equilor a lengyel tőzsde vizsgálatakor a piac 10 nagyágyúját elemezte, amelyek likviditásban, piaci méretben és pozícióban vonzó lehetőséget nyújtanak a magyar kisbefektetők számára, ha a lengyel tőzsdére történő befektetést fontolgatják. A tíz cég közül az Equilor jelenleg a PKN Orlen (olajipar), a PZU (biztosító), a PGE és Tauron (villamos energia), valamint a TPSA (távközlés) részvényeit ajánlja vételre.

Az Equilor által vizsgált 10 lengyel részvény:

1. PKN Orlen (alapvetően olajfinomítás, csekély kitermelés)

2. LOTOS (főként olajfinomítás, csekély kitermelés)

3. PZU (érett kompozitbiztosító)

4. PGE (villamos energiatermelés, elosztás)

5. Tauron (villamos energiatermelés, elosztás)

6. PKO (legnagyobb lengyel bankcsoport)

7. Pekao (lengyel bankszektor második szereplője)

8. BRE Bank (kisebb, ám fontos lengyel bankcsoport)

9. TPSA (legnagyobb lengyel távközlési konglomerátum)

10. KGHM (lengyel bányászati szektor nagyágyúja)

Az Equilor által vizsgált 10 lengyel részvény:

1. PKN Orlen (alapvetően olajfinomítás, csekély kitermelés)

2. LOTOS (főként olajfinomítás, csekély kitermelés)

3. PZU (érett kompozitbiztosító)

4. PGE (villamos energiatermelés, elosztás)

5. Tauron (villamos energiatermelés, elosztás)

6. PKO (legnagyobb lengyel bankcsoport)

7. Pekao (lengyel bankszektor második szereplője)

8. BRE Bank (kisebb, ám fontos lengyel bankcsoport)

9. TPSA (legnagyobb lengyel távközlési konglomerátum)

10. KGHM (lengyel bányászati szektor nagyágyúja) -->