Sokkoló svájci frank - Erre számíthatunk mi és a bankrendszerünk

Az eurózóna adósságválsága egyre mélyebb, a világ végigizgulta a tegnapi olasz állampapír-aukciót is, amelyen a papírok elkeltek ugyan, a kamatok azonban megugrottak. A tőzsdék is estek tegnap, de Magyarországon az okozta a legnagyobb aggodalmat, hogy a svájci frank ára tovább emelkedett. A forinttal szemben átlépte a félelmetes, 230-as lélektani határt. Délelőtt jóformán negyedóránként dőlt meg a történelmi árfolyamrekord, egészen 233,59-os szintig erősödött a fizetőeszköz a forinttal szemben.

A drága frank nemcsak a devizahiteleseknek fáj, de a bankrendszer kockázatait is növeli. A Magyar Nemzeti Bank legújabb, a pénzügyi stabilitásról szóló jelentésében a hitelintézetek mind saját maguk, mind a szektor számára a legnagyobb kockázatként a forint árfolyamának a svájci frankkal szembeni kedvezőtlen változását említették az első helyen. Ez nem meglepő, hiszen a lakosságnak forintban számolva 4350 milliárd forintnyi frankhitele volt május végén, ennek zöme valamilyen jelzálog-fedezetű kölcsön.

A drága alpesi fizetőeszköz a bankoknak is sokba kerül – mondják a szakértők. „Három-négy hónappal ezelőtt 230 forintos svájci frank még nem volt beárazva a piacon, így a devizaswapok lejáratánál érheti veszteség a bankokat. A swapok mögötti letéteket is lehet, hogy ki kell igazítani, ez szintén veszteséget okozhat” – mondta Marsi Erika, a Bankárképző igazgatósági alelnöke. Persze ha csupán egy-két napig tart az árfolyamrekord, az nem okoz komoly problémát, ám amennyiben tartósan drága marad a svájci deviza, nehéz helyzetbe kerülhetnek a bankok.

A tőkehelyzetet is kedvezőtlenül érinti a frank árfolyamának emelkedése. A hitelintézetek hitelállománya benne van a mérlegben, így amikor emelkedik a frank ára, a forintban számolt mérlegfőösszeg is nő. Az intézmények saját tőkéje viszont nem gyarapodik, így a tőkemegfelelési mutatók romlanak.

A magyar bankszektor tőkeellátottságával általánosságban egyébként nincs baj, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) kockázati jelentése szerint 2010 végén az ágazati szintű tőkemegfelelési mutató 13,3 százalékos volt, vagyis kismértékben még javult is 2009 óta. Ehhez persze az is kellett, hogy a romló portfóliók és a súlyos bankadó miatt visszaeső jövedelmet produkáló szektor egyes veszteséges szereplőinél a külföldi tulajdonosok tőkét emeljenek. Volt azonban négy olyan hitelintézet is, amelynél 10 százalék alá került a ráta, ami szabályos ugyan, de a PSZÁF szerint különféle sokkok esetén már kockázatos érték lehet.

A dráguló frank azért is rontja a bankrendszer helyzetét, mert a növekvő részletek miatt egyre több adósnál lépnek fel törlesztési nehézségek. A nem fizető adósok száma már eddig is folyamatosan nőtt: 2010-ben a kilencven napon túli késedelembe esettek aránya 4,4-ről 6,3 százalékosra emelkedett, a várható veszteség pedig a teljes állomány 5,7 százaléka helyett 7,9 százalékos lett. A portfóliók romlását egyrészt az ügyfelek romló anyagi helyzete, a növekvő munkanélküliség és a svájci frank erősödése okozta. Szerepet játszhatott benne azonban az is, hogy a kormány hosszú időn át fenntartotta a kilakoltatási moratóriumot a nem fizető devizahitelesek számára, és ezzel többen vissza is élhettek.

A Magyar Nemzeti Bank stressztesztje szerint a 230 forintos frankkal még megbirkózna a magyar bankrendszer. A jegybank tavaszi stabilitási jelentésében 2011-re 245, 2012-re pedig 257 forintos frankárfolyam, emelkedő állampapír-piaci hozamok és recesszióba kerülő gazdaság mellett tette próbára a bankokat, és azt találta, ebben a helyzetben a jövő év végéig 80 milliárd forintot meghaladó tőkeigény jelentkezhet a szektorban, ez viszont a tulajdonosok elkötelezettségét és az állami tőkeemelési alap 300 milliárd forintos összegét figyelembe véve kezelhető mértékűnek tekinthető. A rövid távú likviditási stresszteszt alapján a pénzügyi piaci zavarok, betétkivonás és árfolyamsokk együttes fellépésekor is megfelelő a bankok likviditási tartaléka. Több bank esetében viszont mérsékelt devizahiány léphet fel, így egy elhúzódó stresszhelyzetben a likviditási helyzet stabilitásának alapvető feltétele a forint- és devizalikviditás közötti átjárhatóság fennmaradása, azaz a devizaswappiac akadálymentes működése.