A félelem az úr

Atipikus az idei esztendő az életbiztosítók számára – mondja Paál Zoltán, a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) életbiztosítási tagozatának az elnöke. Az első fél év díjbevételi adatai alapján a legjobb esetben is legfeljebb stagnálásról lehet beszélni az ágazatban, és hiába futott fel az új biztosítások kötése, a törlések és a visszavásárlások száma is megnőtt.
A második fél évben nehéz helyzetbe hozhatja a piaci szereplőket, hogy néhány hete felerősödtek a válság jelei a piacokon. Az euró jövője bizonytalanná vált, a svájci frank árfolyama pedig elszállt, a lakosság emiatt óvatosabbá vált. „Amikor azt látják az emberek, hogy meginoghat az európai monetáris rendszer, nem szívesen kötelezik el magukat hosszú távon egy pénzügyi szolgáltatónál” – mondja Paál Zoltán.

A visszavásárlások száma eközben megugorhat, a svájcifrank-alapú hitellel rendelkezőknek ugyanis szükségük lehet a megtakarításaik mozgósítására, hogy fizetni tudják a megnövekedett részleteket.
A mostanában érkező reálhozamból sem számít a szakember komoly növekedésre.

Egy átlagos pénztártaghoz ugyanis 100 ezer forintos nagyságrendben érkezik csak vissza pénz, ezt legfeljebb valamilyen egyszeri díjas konstrukcióba lehetne betenni. Az egyes biztosítók által alapított pénztárak hozamaiban komoly eltérések voltak. Paál Zoltán szerint elképzelhető, hogy a magasabb reálhozamot fizető pénztárak mögött álló biztosítók számára a jó eredménynek lesz pozitív hozadéka, de ez kétséges, mivel az általános, a médiában uralkodó kommunikáció rendkívül pénztárellenes.

Miközben a díjbevételek nem nőnek, a biztosítási szektorra komoly terhet ró a különadó is, amelynek fontos szerepe volt abban, hogy tavaly az ágazat veszteségessé vált. „Az adó a bankszektornál a nyereség sokkal kisebb hányadát vitte el, mint a biztosítóknál. Aránytalanul nagy terhet rótt ez a szektorra” – mondja Paál Zoltán. Tovább nehezítette a nem élet ággal is rendelkező piaci szereplők helyzetét, hogy az extrán kirótt közteher egy olyan évben jött, amikor a természeti katasztrófák miatt magas lett a kárhányad.

A válság mélyülése fokozhatja az árfolyam-ingadozások kivédésére szolgáló megoldások népszerűségét. Az egyik tendencia a garantált konstrukciók terjedése, a másik pedig a hagyományos életbiztosítások újbóli erősödése a unit-linked biztosításokkal szemben. Érdekesség egyébként – mondja Paál Zoltán –, hogy Magyarországon az ilyen alacsonyabb kockázatú biztosítások nem terjedtek el annyira, mint amennyire számítottak rájuk, holott a régióban ezek a tőkevédett konstrukciók a sikertermékek.

Magyarországon ezzel szemben inkább a kockázatosabb alapok és mellettük a trendfigyelő, stop-loss szolgáltatások a kedveltek. Az elmúlt 12 hónap egyik sikerterméke például egy kifejezetten kockázatos részvényeszközalap volt a hazai piacon. A kormányzat állítólag fontolgatja az öngondoskodás támogatását, ennek a biztosítók is örülnének. A gazdaság állapota is megkívánná a megtakarítások erősítését – állítja Paál Zoltán.

Annak, hogy Magyarországon hiányoznak a hosszú távú megtakarítások, számos negatív hatása van. A magyar állampapírokat például nem belföldiek, hanem külföldiek vásárolják, ennek komoly kockázata lehet, de a nagy ellátórendszereket, a nyugdíj- és az egészségügyi rendszert is csak egyéni megtakarításokra alapozva lehet majd hosszú távon működtetni.

Az öngondoskodási programban a biztosítók is szerepet tudnának vállalni, hiszen termékeik jellemzően hosszú távra, több mint 10 évre szólnak. Arról pedig, hogy hogyan lehetne mindezt a lakosság körében is ösztönözni, számos elképzelésük van. Ennek a módja lehetne az adókedvezmény, a közvetlen támogatás, de akár a pénzügyi ismeretek oktatásán keresztül is fel lehetne hívni a figyelmet a hosszú távú takarékoskodás fontosságára.