Az 1800 dolláros aranyár lassan visszapattanhat

Focipálya méretű és a külvilágtól egy tucatnyi zsilip választja el a világ talán egyik legjobban őrzött helyszínét, a brit HSBC bank London közelében található páncélteremét. Hatalmas aranykincset őriz a sárga nemesfém ezen szentélye. Nem csak a Brit Nemzeti Bank (Bank of England) és a HSBC közvetlen ügyfeleinek aranyát, hanem sorszámozott raklapokon egyre több magánbefektető aranyban őrzött vagyonát is szerte a világból. Miközben sokan aggódva figyelik az elhúzódó gazdasági válság történéseit, és számos közgazdász azon elmélkedik, hogy az amerikai dollár eróziója a jelenlegi pénzügyi világrend végét jelenti-e, a brit nagybank trezorjában lévő érték egyre csak növekszik.

Az év eleje óta 27 százalékot emelkedett az arany ára, ezen belül különösen az utóbbi egy hónapban kapcsoltak vágtába a jegyzések. Az ázsiai kereskedésben csütörtök hajnalban elért 1.800 dollár feletti unciánkénti árszint mindazonáltal egyre valószínűbbé teszi egy küszöbön álló akár 10-15 százalékos korrektúra lehetőségét. Ennek egyik kiváltó oka lehet akár a New York-i határidős tőzsdén a spekulatív aranykontraktusok után fizetendő letéti díjak mai naptól életbe lépő 22 százalékos emelése.

Ugyanakkor a legtöbb piaci elemző mégis meg van győződve arról, hogy az arany emelkedő trendje még jó ideig tovább folytatódhat. A sárga nemesfém végtére is sokak számára egy biztonsági alternatíva a minden eshetőségre való felkészülésben, egy menekülési pálya arra az esetre, ha a világgazdaság az elmúlt három év több ezermilliárdos mentőcsomagjai ellenére újból depresszióba süllyedne. De arra az esetre is, ha az eddig még soha nem látott mértékű államadósságok árán a gazdasági növekedés mégis erőre kapna, viszont a forgalomba kerülő temérdek ropogós, új pénz az infláció megugrását eredményezné.

Már a 2008-as válság előtti években is feltartóztathatatlanul emelkedett az arany árfolyama. Akkor leginkább az ázsiai, főként indiai ékszerkereslet fűtötte az árakat. Az USA-ból kiindult válság azonban világszerte éreztette a hatását, így az ékszeripar is megsínylette a fogyasztás globális visszaesését. Még a hagyományosan „ékszerfüggő” országokban is csökkent a kereslet a történelmien magas aranyár és a krízis miatt megcsappant jövedelmek okán. Az elmaradó ékszervásárlók helyébe ugyanakkor beléptek a megrémült befektetők, akik a legrosszabbtól tartva azóta is veszik és viszik az aranyukat egy minél biztonságosabb helyre. Közülük különösen sokat találni manapság Nyugat-Európában, az euróövezet tagországaiban, de az Amerikai Egyesült Államokban, a tartalékdevizák között messze világelső dollár őshazájában is, holott a zöldhasú korábban évtizedeken át abszolút biztos menedéknek számított válságos időkben. 

A pénzpiacok dinamikus fejlődése az 1980-as és 1990-es években a háttérbe szorították az aranyat, aminek következtében a befektetők zöme elvesztette a közvetlen kapcsolatát ezzel az ultimatív vagyontárggyal. Ezért az Arany Világtanács (World Gold Council, WGC) kezdeményezésére 2003-ban megszületett az ötlet egy olyan befektetési formára, amely a 2008-as válság éveiben egyre jobban vonzotta a befektetőket, és ezzel az arany árát masszívan segítette felfelé. Létrejött az első aranyba invesztáló tőzsdén kereskedett befektetési alap (Exchange-Traded Fund, ETF), az SPDR Gold Trust, amely 2004. novemberi indulása óta 1.297 tonnányi (41,7 millió uncia) aranyat halmozott fel mostanáig közel 74 milliárd dollár értékben a HSBC bank raktáraiban.

Az SPDR Gold Trust megjelenését világszerte több hasonló profilú arannyal fedezett befektetési alap is követte. Ezek fő jellemzője, hogy az alapba fektető betétesek részjegyeivel megegyező értékben megvásárolják ugyan az aranyat, de a betétesek azt fizikailag nem kapják kézhez, hanem az alap biztonságosan őrzött trezorjaiban tárolják. Ennél fogva szigorú értelemben véve még akkor is „papíraranyról” van szó, ha ez egy fizikai arannyal fedezett befektetési termék.

Az ETF-ek papíraranyával szemben megfogalmazott legfőbb kritikai észrevétel nem véletlenül az, hogy az alapkezelőnek általában lehetősége van a részjegyek visszaváltásának felfüggesztésére, valamint a visszaváltás teljesítési dátumának elodázására, és csődeljárás esetén az alap eszközei is a csődeljárás alá vonhatóak. Egyes ETF-eknél van ugyan lehetőség a fizikai arany kiszállításának kérésére is, de ezt többnyire magas költségekkel büntetik, és bürokratikus feltételekhez kötik a szolgáltatók.

Minden fenntartás dacára az SPDR Gold Trust a világ legnagyobb ilyen típusú befektetési alapja, amelynek részvényeit főként az Egyesült Államokban forgalmazzák. Az alap a maga 1.297 tonna aranyával a világ hatodik legnagyobb aranykészlete felett rendelkezik, megelőzve például Kína (1.054 tonna), Svájc (1.040 tonna) és Oroszország (837 tonna) aranytartalékait is. A készletek valóban hiánytalan meglétét a Deloitte könyvvizsgáló cég ellenőrzi.

Talán pont a felmerült aggályok miatt azonban az utóbbi időszakban mintha megtorpant volna az ETF-ek robbanásszerű növekedése. Bár a pénzpiacokon kialakult világvége hangulat ismét jelentős keresletet irányít feléjük, a növekedésük dinamikája most jóval elmarad a korábban tapasztaltaktól. A 2008. szeptemberi pánikhangulatot követően volt olyan időszak, amikor egyedül az SPDR-nek több aranyat kellett vásárolnia a kereslet kielégítéséhez, mint amennyit a bányák világszerte kitermeli képesek voltak. Most ez nem így van.

Két másik befektetői tábor azonban dinamikusan bővül. Az egyik a spekulánsok tábora, akik a válságból hasznot próbálnak húzni, és ezért a nagy határidős tőzsdéken igen kockázatosnak számító tőkeáttételes ügyletekkel a sárga nemesfém jövőbeni emelkedő vagy éppen csökkenő árfolyamára fogadnak. A másik csoport a megszokott pénzügyi rendszer összeomlásától tartó konzervatívok tábora, akik az aranyat fizikai valójában vásárolják vésztartalék képzése céljából. Őket kevésbé a gyors meggazdagodás reménye tereli az arany felé, hanem inkább a megtakarításaik értékének szinten tartása.