Ezeket a nyugdíjkasszákat jelentette fel a Kehi

A kilenc feljelentésből 8 hűtlen kezelés miatt történt, egy feljelentés pedig sikkasztás elkövetésének alapos gyanúja miatt született. Ezek közül a legjelentősebb tétel, több mint 66 millió forint miatt azért tettek feljelentést, mert az önkéntes pénztári ágazat költségeit a magánnyugdíjpénztári ágazatra számolták el. A büntetőfeljelentések az AXA, az Erste és az Aegon magánnyugdíjpénztár működése kapcsán születtek meg.

A háttértájékoztatón elhangzott: az 1997-es indulás után, amikor több mint 60 magánnyugdíjpénztárat alapítottak, 13 éves működés alatt 2010 végére a pénztárak száma az időközbeni koncentráció folytán 18-ra csökkent, 2010-ben közel 3 millió taggal és piaci értéken számolva 3.304 milliárd forintnyi kezelt vagyonnal rendelkezett a magánnyugdíjpénztári ágazat.

A 2010. évi jogszabályváltozás miatt a visszalépő tagok vagyonaként 2.957 milliárd forint vagyont adtak át az Államadósság Kezelő Központ részére. Összességében 1998-tól 2009 végéig a magánnyugdíjpénztári rendszer fenntartása óriási terhet jelentett a magyar büdzsé számára,  a központi költségvetés ezzel kapcsolatos kiadásai ez alatt a 12 év alatt 2.043,2 milliárd forintot tettek ki.

A különböző kockázatelemzések nyomán a Kehi csupán az 5 legkockázatosabb magánnyugdíjpénztárat vizsgálta, ezek az Aegon, az Allianz, az AXA, az Erste és az ING voltak. Ezekből a legkockázatosabb magánnyugdíjpénztárakból összesen 1,9 millió tag lépett vissza az állami nyugdíjrendszerbe, közülük 427.000 pénztártag egyáltalán nem kapott reálhozamot, további 67.000 tag pedig igen alacsony, 10.000 forint alatti reálhozamot vehetett fel. 

A legrosszabbul teljesítő pénztár esetében a tagok 65,3 százaléka egyáltalán nem kapott hozamot, vagy csak 10.000 forintnál kisebb hozamot vehetett fel annak ellenére, hogy az átlagos tagi befektetési állomány egymillió forint volt. 

A Kehi vizsgálata alapján a pénztárak 2000 és 2010 között saját üzemeltetésükre összesen 230,3 milliárd forintot fordítottak, ebből a működési kiadások 137 milliárd forintot tettek ki, míg a befektetési tevékenységgel kapcsolatos vagyonkezelői díj 93,3 milliárd forint volt ez alatt a 10 év alatt.

A Kehi szakemberei kitértek arra: olyan jogszabályi környezet volt abban az időben, amely lehetővé tette, hogy a magánnyugdíjpénztárak a befizetett tagdíjak 4,5, illetve a törvényi változások függvényében 5,5 százalékát költötték el a saját működésükre. Az nem nagyon befolyásolta pénztárak menedzsmentjét - állítja a Kehi -, hogy a pénztárszolgáltatónál valóban indokoltak voltak-e ezek a költségek, ez különösen akkor volt kimutatható, ha ugyanazon csoporthoz tartozott a pénztárszolgáltató és magánnyugdíjpénztár is. 

Az ellenőrzések kiderítették: a válság alatt jogosulatlan bónusz-kifizetéseket, sőt, a nemzetgazdasági átlagot jóval meghaladó béremelést is végrehajtottak a vizsgált pénztárak.

Az elnök rámutatott: a Kehi ellenőrzései kiderítették, hogy a befektetéseket sem intézték gondosan. A Kehi vizsgálta azt is, milyen hozamokat értek a pénztárak a vizsgált 10 év átlagában. A szakértők azt állapították meg, hogy a pénztárak hozama elmaradt attól, mint ha egy befektetési szakértelemmel nem rendelkező kisbefektető magyar rövidlejáratú állampapírokba helyezte volna el a megtakarításait. A magyar rövid futamidejű állampapírok hozamának 10 éves átlagos indexe  8,6 százalék volt, míg a pénztárak átlagos hozama 5,44 százalékot ért el.    
    A Kehi szakemberei szerint a 18 pénztár átlaghozama 10 év alatt gyakorlatilag megegyezett az infláció mértékével, 6 pénztár az infláció alatt teljesített, a legrosszabb hozamot az Évgyűrűk és a Quaestor magánnyugdíjpénztárai érték el.
    Az öt részletesen vizsgált pénztár esetében a kockázatmentes befektetések hozamához képest, éves átlagban az Aegon portfóliója 4 milliárd forinttal, az Allianzé mintegy 2 milliárd forinttal maradt el, míg az AXA befektetéseinek hozama 3,2 milliárd forinttal, az ING befektetéseinek hozama 3,882 milliárd forinttal, az Erste magánnyugdíjpénztára vagyonának hozama 0,428 milliárd forinttal volt kisebb. A hozamok sok esetben a pénztárak által megszabott saját referenciahozamokat sem érték el - derült ki a Kehi vizsgálatai során.  
    Az ellenőrzések kiderítették: a pénztárak eredménye még akkor sem volt jónak mondható, amikor még nem bontakozott ki a válság, de a legrosszabb év a teljesítményt tekintve 2008 volt.
    A vagyonkezelők kiválasztása esetében a 2007-től volt csak kötelező nyílt pályáztatás. A versenyeztetett vagyonkezelőkkel dolgozó pénztárak esetében a vagyonkezelési díjak szintje mintegy fele volt a nem versenyeztetett cégekkel dolgozó pénztárak költségeinek. Sőt, a vagyonkezelők a cégcsoporthoz tartozó magánnyugdíjpénztár vagyonkezelését lényegesen magasabb díjért vállalták, mint a csoporthoz nem tartozó pénztárakét.
    A Kehi szakemberei rámutattak: az alacsony vagyonkezelői teljesítményért a jogalkotókat is felelősség terheli, a  magánnyugdíjpénztári rendszer nyertesei a pénztárak és azok alapítói, míg vesztesei a pénztártagok és a magyar állam voltak.