Tőkevesztés a takarékoknál - Volt, ahol a saját tőke nagy része elveszett

A szövetkezeti hitelintézetek többsége is veszteségessé vált tavaly az adósokkal való elszámolás miatt. 2012-ben még az akkor 128 szereplős szektoron belül csak hat hitelintézet volt adózás után veszteséges, 2013-ban már 122-ből 42, tavaly pedig a 110 tagúra fogyott ágazatból már 64-nél volt negatív a nettó eredmény a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Aranykönyve szerint. Szektorszinten 7,31 milliárd forint lett a nettó veszteség, négyszer akkora, mint 2013-ban. Ráadásul a 2014-es statisztikából a tavaly csődbe ment takarékok már hiányoznak, ahogy nincsenek benne azok a takarékszövetkezetekből bankká átalakult hitelintézetek sem, amelyeket a Buda-Cash-botrány kapcsán kell felszámolni.

Tavaly öt szövetkezeti formában működő hitelintézet és egy bank miatt kellett az Országos Betétbiztosítási Alapnak (OBA) kártalanítania a betéteseket. Az éves beszámolók szerint azonban tőkeproblémái másoknak is voltak. Az Aranykönyv szerint a legnagyobb, 653 millió forintos adózás utáni veszteség a Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezetnél keletkezett. A takarék a megelőző években nyereséges volt egyébként, a tavalyi nagy veszteség miatt viszont a saját tőkéjének több mint háromnegyedét is elbukta, emiatt az év végére a tőkemegfelelési mutatója a jogszabályi minimum alá esett. Az internetes cégadatbázisokban még nincs annak nyoma, hogy a hitelintézet tőkéjét azóta felemelték volna. A takaréknak az lehet a szerencséje, hogy az integráció tagjaként egyedileg nem kell teljesíteni a hitelintézetekre előírt tőkekövetelményeket, elég, ha az egész szektor együttesen eléri a minimális tőkemegfelelési mutatókat.

Több nagybank már az elszámolásról szóló törvény elfogadása után azonnal, még 2014 második negyedévében leírta az elszámolással kapcsolatos veszteségeket. A takarékok viszont – köztük a nagykátai is – kivártak. Ennek az is lehetett az oka, hogy a Takarékszövetkezetek Garanciaközössége és a közös tőkefedezeti alap csak tavaly december 10-én állt fel. Nemcsak Nagykátán lettek volna gondok, ha nem lenne ez a jogszabály. A Hévíz és Vidéke Takarékszövetkezet is elveszítette saját tőkéjének több mint felét tavaly, miután az adósokkal való elszámolásra megképezte a szükséges céltartalékot. Éves beszámolójuk alapján ők sem kapkodták el a céltartalékképzést. Úgy fogalmaznak: 11 hónapon át folyamatosan a jogszabályi minimumszint fölött volt a tőkemegfelelésük, csak az év végén esett jelentősen a mutató.

A harmadik, arányaiban legnagyobb mértékű tőkevesztést elszenvedett takarék a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet volt. A tőkéjüknek több mint 40 százalékát bukták el, 250 millió forintnál is nagyobb céltartalékot kellett képezniük az adóssokkal való elszámolásra, emellett a tranzakciós illeték is növelte a veszteségüket. A hitelintézet ennek ellenére a törvényben előírt minimális fizetőképességi mutatót még túl tudta teljesíteni. A takarékok nagy része egyébként jelentős tőkecsökkenést is kibírt tavaly, mivel olyan alacsony hitelállománnyal rendelkezett, hogy a tőkemegfelelési mutatója akár több száz millió forintos bukás után is a 8 százalékos törvényi minimumszint fölött maradt.

Az integráción múlik a sorsa

Ha egy takarékszövetkezetnek nem megfelelő a tőkehelyzete, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetén (SZHISZ) múlik a további sorsa. Az integráció rendezheti is a hitelintézet tőkehelyzetét, de azt is megteheti, hogy kizárja a tagjai közül, az erre vonatkozó előterjesztést el kell küldenie a pénzügyi felügyeletnek (MNB). A jegybank pedig visszavonja a takarékszövetkezet engedélyét, ha úgy látja, hogy a hitelintézetet a fizetésképtelenség fenyegeti. A SZHISZ határozza meg, mekkora szavatolótőkét ír elő az egyes tagok számára. Ha valamelyik tagnál a tőkeszint ez alá süllyed, akkor az integráció egyebek között előírhatja a nem banküzemi célú eszközök eladását, korlátozhatja a tulajdonosok és a szövetkezet közötti ügyleteket, de akár a betétek kifizetését is felfüggesztheti.