Erősödnek az olasz bankok

Kissé enyhülhet a nyomás az olasz bankrendszeren, ha igaznak bizonyulnak azok az értesülések, hogy az Európai Bankhatóság (EBA) stressztesztje alá vetett öt olasz hitelintézet összességében nem szerepelt rosszul. Az EBA idén az Európai Unió 51 nagy bankját tesztelte, az értékelést péntek este teszik közzé, ám mivel az érintettekkel már közölték az előzetes eredményeket, megindult a kiszivárogtatás. Az EBA egy alap- és egy rossz forgatókönyv alapján vizsgálta a bankok tőkehelyzetének alakulását, a rosszabbikban súlyos recessziót feltételeztek 2016–18 között, kötvényleírásokkal járó adósságválság és az ingatlanpiac összeomlása mellett.

Olasz sajtóértesülések szerint az Intesa Sanpaolo a Tier 1 tőkemegfelelési mutató szerint a rossz forgatókönyv alapján is az élcsoportba került, a Banco Popolare és az Uni Banca ugyancsak jól bírta a próbát, a legnagyobb olasz bank, az Uni­Credit a felső középkategóriában végzett. A harmadik legnagyobb, a Banca Monte dei Paschi di Siena (MPS) viszont leszerepelt, ez azonban nem meglepő, hiszen azóta nem tud talpra állni, hogy pont a 2008-as válság idején beszállt egy felvásárlásba. Az MPS megmentésére az olasz kormányok már eddig is mindent bevetettek, ami belefért az állami segítséget tiltó uniós szabályokba, és most is készül egy tőkeemeléssel járó mentőakció, amelynek részleteit a stresszteszt, illetve a bank második negyedéves eredményeinek ugyancsak péntekre ígért közzététele után ismertetik.

Az MPS-t meg kellene szabadítani mintegy 10 milliárd euró nem teljesítő hiteltől is – általában is ez a fő gondja az egész olasz bankrendszernek. A kérdés ez év elején került reflektorfénybe, miután az Európai Központi Bank (EKB) jelezte, hogy szoros ellenőrzés alá vonja az olasz bankokat a nem teljesítő hitelek miatt. Ezek teljes állományát a Nemzetközi Valutaalap 360 milliárd euróra becsüli (ebből mintegy 200 milliárd a lejárt), ami nagyjából az olasz GDP 18 százaléka. A brutális terhek enyhítésére több tervet is kidolgozott Matteo Renzi kormánya, és áprilisban – főleg a nagybankok pénzéből – elindították az 5 milliárd eurós Atlante mentőalapot is a leggyengébbek feltőkésítése, illetve rossz hiteleik kivásárlása érdekében, és már szerveződik egy újabb alap is, kifejezetten az MPS feltőkésítésére, de ez mind csak részmegoldás.

Tovább nehezíti a dolgot, hogy ez év elejétől az EKB csak olyan bankmentést engedélyez, amelyben a kötvénytulajdonosok is részt vesznek, Olaszországban azonban ez komolyan érintené a lakosság megtakarításait is (becslések szerint e kötvények harmada kisbefektetők kezében van). Ez pedig a politikai kockázatokon túl azért is veszélyes, mert visszafogná a gazdaságot, ami újratermelné a nem teljesítő hitelek állományát. Javíthatja viszont a megmenekülés esélyeit, hogy a múlt héten Mario Draghi, az EKB elnöke is hangsúlyozta: az eurózóna egyik legégetőbb problémájának tartja a nem teljesítő hiteleket, de az adott keretek között is lehet mód állami segítségnyújtásra.

A növekedéssel van baj

Olaszországban alapvetően nem bankválság van – állítja sok szakértő –, hanem növekedési. A bankok kifejezetten óvatosan hiteleznek, ingatlanbuboréknak nyoma sincs, a 2008-as válságban se nagyon égették meg magukat, nem voltak tele kockázatos eszközökkel (hacsak az olasz államkötvényeket nem tekintjük annak). A baj az, hogy az olasz gazdaság részben az elavult szerkezet, részben pedig az euró bevezetése miatt elvesztette versenyképességét, márpedig a bankok rossz hitelállománya zömmel nem lakossági hitelekből áll, hanem vállalatiakból – jellemző, hogy a 2012–2014 közti időszakban hízott ekkorára, amikor Olaszország recesszióban volt, a cégeknek nem sok esélyük volt a növekedésre, így a törlesztésre sem.