Jobb döntés az egyszerű eszközalap

Bár a teljes költségmutató (TKM) egy modellszámítás, és nem a saját szerződésünk konkrét paramétereit mutatja meg, jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy egyes termékek költségterhelését összehasonlíthatóvá tegye. Alsó értéke azt a költségszintet mutatja meg, amelyet egy egyszerűbb, jellemzően pénzpiaci, rövidkötvény-eszközalap igénybevételekor kell kifizetnünk a teljes termékre, felső értéke komplexebb: többnyire az alapok alapja konstrukcióban működő, aktívan kezelt és/vagy nemzetközi részvényalapok választásakor fizetendő teljes költséget jelenti.

Ha a legnagyobb biztosítók weboldalán legjobban reklámozott, rendszeres unit-linked termékeihez elérhető legolcsóbb és legdrágább eszközalapok múltbéli, indulástól számított hozamát jövőben elérhető hozamnak feltételezzük – vagy a jelenlegi költségeket múltbélinek –, rájöhetünk: többnyire nem igaz, hogy a többletköltséget megérné kifizetni egy kockázatosabb és drágább eszközalapra (az összehasonlítást megnehezíti, hogy az eszközalapok bruttó árfolyamait nem ismerjük).

A rendszeres díjas unit-linkedek olcsóbb, pénzpiaci vagy rövidkötvényalapjai többnyire ki tudják termelni már tíz év alatt is a termék költségeit, míg a legdrágább alapok jobb esetben is csak 15-20 év alatt, vagy még akkor sem. Ilyen merül fel például az Aegon Viva, az Allianz Életprogram (bár ez esetben a weboldalon elérhető track record mindössze másfél éves), az Erste VIG Lojalitás Program, a Generali Aranyszárny, az Union Elán és a ViennaLife Linea esetében. Ennek fordítottja ritkábban fordul elő, de nem lehetetlen: a Groupama Életívhez, a K&H Hozamhalmozóhoz és az NN Vistához (ezen belül a kínai részvényalap) tartozó kockázatos, drága alapokkal tíz év alatt is jelentős többlethozamot lehetett elérni, míg olcsóbb alapjaik jobb esetben is 15 év alatt termelték ki a termék költségeit. Az is előfordulhat, hogy mindegy, milyen alapba tesszük a pénzünket, és milyen időtávon, nem hoznak elég hozamot – ilyen fordulhatott elő modellszámításunkban a MetLife Metropolitan esetében –, a valóságban azonban a rendszeres befizetésen keletkező átlagárhatás miatt lehetett esélye a befektetőnek hozamot elérni akár ezzel, akár más kockázatosabb befektetéssel.

Végül érdemes megjegyezni, hogy az összehasonlítás múltbéli hozamokat és jelenbéli költségeket tartalmaz, nincs garancia arra, hogy a jövőben is ilyen számokat produkálnak az alapok. Rövid és középtávon főleg a pénzpiaci és rövidkötvényalapok hozama csökkenhet, a múltban pedig a termékek által felszámított költség is többnyire más volt.