Mario Draghi bízik a fellendülésben

Az eurózóna gazdasága biztató ütemben élénkül, az euró jövője megkérdőjelezhetetlen, a németeket érő amerikai bírálatnak nem sok értelme van, míg a többsebességes Európának a gondolata pusztán azt fejezi ki, hogy egyes országok készek fokozni az együttműködést és az integrációt, de nem alkotnak zárt csoportot. Ez derült ki Mario Draghinak az eurót kissé erősítő csütörtöki sajtóértekezletén, amelyen az EKB elnöke beszámolt arról, hogy nem változik sem a kamat, sem a mennyiségi lazítás politikája, de a helyzetértékelés hangvétele igen.

A kormányzótanács ülése előtt elemzők azon töprengtek, vajon nem kerül-e német nyomás alá Mario Draghi, hiszen a fogyasztói árindex februárban 2 százalékra emelkedett az eurózónában, Németországban pedig 2,2 százalékra, vagyis hajszálnyival meg is haladja az EKB célját. Ám az elnök azt mondta: egyetértésben zajlott az ülés. Senki sem vitatja, hogy a monetáris politika sikeres, erősödik a fellendülés, élénkül a beruházási tevékenység, bővül a foglalkoztatás, ennek nyomán az elkölthető jövedelem s a háztartások fogyasztása. A deflációs veszély eltűnt, a belső kockázatok pedig csökkentek, bár a geopolitikaiak valamelyest növekedtek. Az ülésről kiadott közleményből mindenesetre kikerült az utalás arra, hogy a kormányzótanács kész minden eszközt bevetni az éppen 2 százalék alatti inflációs célja elérésére.

Nincs olyan kényszerítő tényező, amely ezt most szükségessé tenné, az ülésen nem is esett szó a célzott hosszabb távú refinanszírozási műveletek (TLTRO) folytatásáról. S az elnök nyilatkozatának az a része, amely a kamat tartására és esetleges további csökkentésére vonatkozik, csupán várakozást fejez ki, ám e várakozás megvalósulásának a valószínűsége egyre csökken.

Az ülésen maradt 0 százalékon az irányadó és mínusz 0,4 százalékon a kereskedelmi bankoknak felszámított betéti kamat. Jövő hónaptól a korábbi bejelentésnek megfelelően 80-ról 60 milliárd euróra mérséklődik az eszközvásárlások összege, s ez a program kitart az év végéig vagy tovább is, ha szükséges. Ám egyelőre ennek sem nagy az esélye. A stáb új előrejelzése szerint idén 1,8, jövőre 1,7, 2019-ben 1,6 százalékos növekedés várható, a decemberi prognózishoz képest ez némi javulás 2017-re és 2018-ra nézve. Az igazi kérdés az EKB számára persze az infláció: az idei előrejelzés 1,3-ről 1,7 százalékra változott, jövőre 1,5-ről 1,6 százalékra emelkedett, míg 2019-re változatlanul 1,7 százalék. Vagyis, amit most észlelünk, az csak délibáb, nem igazi infláció, az energia- és élelmiszerárak megugrása okozza. Ám ha e tényezőket kiszűrjük, akkor a magmutató csak 0,9 százalékos, azaz a gazdaság rászorul az EKB támogatására, a finanszírozási feltételek könnyítésére.

Az esetleges politikai fejleményeket firtató kérdésekre válaszul Dra­ghi leszögezte: az euró visszavonhatatlan, az egységes belső piac létét fejezi ki, amiből minden tagország hasznot húz. Ha nincs belső piac, akkor Európai Unió sincs. Európai parlamenti álláspontjához hasonlóan megismételte: a Németországot érő amerikai bírálatnak nem sok értelme van, hiszen német fizetőeszköz is az euró, az EKB független jegybank, amely nem avatkozik be az árfolyam manipulálása érdekében. Ha a kereskedelmi egyensúlytalanságért bűnbakot kell keresni, akkor az inkább a dollár lehetne. A többsebességes Európa víziójáról csak szűkszavúan beszélt: megérti, hogy egyes országok belpolitikai okok miatt nem akarnak a többséggel együtt haladni, ám amely tagország gyorsabban integrálódik, hadd tegye.