Száz évre előre terveznek az osztrákok

A dna-e ön kölcsön 100 évre pénzt Argentínának vagy Mexikónak? Ha igen, milyen hozamot várna el? És Ausztria esetében? Az utóbbi kérdés különösen aktuálissá vált azután, hogy az osztrákok is előrukkoltak a saját százéves papírjaikkal.

Ausztria – a tavalyi 70 éves kötvények sikeres kibocsátása után – jelentős, több mint háromszoros túljegyzés mellett 3,5 milliárd euró értékben bocsátott ki 2,11 százalékos hozamon, 99,502-es árfolyamon olyan államkötvényt, amely 2117-ben jár majd le. Ez a fix hozamú instrumentum nem hozzáértő számára egy időzített bomba, és ennek nem a csődkockázat a fő oka.

A 30 és 100 éves kötvények csődkockázata alig különbözik egymástól: ami 30 évig kitartott, jó eséllyel tovább él. Ám minél hosszabb egy kötvény futamideje, annál nagyobb mértékben hatnak árfolyamára a futamidő alatt bekövetkező piaci változások. Ha emelkedik a hozamkörnyezet, a már piacon lévő papírok árfolyama csökken, az átlagos hátralévő futamidő növekedésével pedig egyre nagyobb a veszteség.

Az ilyen kockázatot csak úgy tudjuk teljes mértékben kizárni, ha lejáratig tartjuk a kötvényt. No de ki tervez 2117-ig? Akik 20-30 évre vásárolnának, azok ezzel a kötvénnyel arra „fogadnak”, hogy 2050 környékén is nulla vagy negatív alapkamat és minimális infláció jellemzi majd Ausztriát. Valószínű ez a forgatókönyv? Nem igazán.

Ezt a kötvényt elsősorban az alapkezelők jegyezték le, amelyek nem bíznak abban, hogy a központi bankok sikeresen fel tudnák kurblizni az inflációt a következő hónapokban, és a piaci hozamok további kismértékű csökkenésére számítanak, amit egy ilyen hiperérzékeny „nagyágyúval” könnyen lehet követni. Az októberben kibocsátott osztrák 70 éves kötvény árfolyama volt már 82 alatt és 102 felett is a kibocsátás óta. Ez vár az osztrák 100 évesre is, profik finomhangolású fegyvere lesz.