Legkésőbb 2019-ben eljön az igazság éve a magyar bankszektorban

A jegybanki statisztikák megugró banki jövedelmezőségről szólnak. Mégis lehet jól gazdálkodni a jelenlegi kamatkörnyezetben?

Az beszédes adat lehet, hogy az Erstében 30-40 százalékos állománynövekedést sikerült elérnünk a hitelek terén, és ezzel nagyjából a korábbi szinten tudjuk tartani a kamatbevételünket. Marad tehát a díjbevétel, ezért immár mindenki számára igazolttá válik, miért volt kiváló döntés a Citibank lakossági és privátbanki üzletágának átvétele. Ezzel a lépéssel az Erste piacvezető lett a kártyaüzletágban és második a vagyonkezelési piacon – mindkét területen jelentős a díjbevétel-növelési lehetőség.

Ha a vagyonkezelésnél tartunk, itt is visszaköszön az alacsony kamatok problematikája. Privátbanki szakemberek szerint még ennek a szofisztikált ügyfélkörnek is magasabb a hozamelvárása, mint ami kitermelhető. Mit lehet tenni?

Vannak olyan termékeink, gondolok itt például az ingatlanalapunkra, amelyek messze a piac felett teljesítenek, és amelyeknek az eredménye az ügyfélnek is szép bevételt hoz. Ettől még nem vitatom, hogy Magyarországon csak most ismerkednek az emberek az egy-két százalékos reálhozamok világával. Azzal pedig vélhetően nem tudjuk őket megnyugtatni, hogy a Magyarországon elért hozamokra még mindig kifejezetten irigyek a régió többi országai. Messzebbre tekintve súlyos problémának látom az olcsó kamatok politikáját: azzal, hogy a válságra Európában ez volt a válasz, még nem lett volna baj, hiszen így az országok spóroltak a kiadásaikon. A gondot az okozta, hogy az államok többsége nem élt az adósságleépítés lehetőségével, sőt egyesek még jobban eladósodtak. A mostani helyzetben fenyegető veszély, hogy amikor a kamatok újra a normális, két-három százalékos szintre emelkednek, akkor az adósságfinanszírozás is számottevően megdrágul majd. Lehet, örülnöm kellene, hogy most épp nem jegybankár vagyok?

Térjünk vissza a bankrendszerhez: ha az Erstének ekkora bővülés kell a korábbi jövedelmezőségi szint biztosításához, borítékolható, hogy szektorszinten megismételhetetlen az ilyen ugrás. Mi történik akkor most a piacon?

2016-ot és 2017-et, sőt bizonyos hitelintézeteknél még az idei évet is egyszeri tételek szépítik majd. A mi teljesítményünk javulását is nagyban elősegítette a nem teljesítő hitelek leépítése, a portfólió könyvérték feletti értékesítése, amit a nagybankok közül elsőként mi léptünk meg, és aminek köszönhetően most a vetélytársak közül a legkisebb nem teljesítő hitelállománnyal állunk a remélhetően tartós hitelboom elé.

A szektor jövedelmezőségét ugyanakkor csak időlegesen tudják biztosítani ezek a tételek. Azt gondolom, legkésőbb 2019-ben eljön az igazság éve a magyar bankpiacon: akkor már valóban csak az minősíti majd a pénzintézeteket, hogy mekkora állományuk van, és nagy valószínűséggel a 70-80 százalék feletti költség-bevétel aránnyal gazdálkodó bankok sanyarú időszakra számíthatnak majd.

Az MNB régóta várja a bankszektor piaci koncentrációját…

Ha kizárólag pénzügyi megfontolástól függne a piaci konszolidáció, annak 2011–2013-ban, a masszív veszteségek éveiben meg kellett volna történnie. De a bankrendszerben aligha lehet tisztán piaci alapú gondolkodásról beszélnünk. Számos olyan nagybank működik Magyarországon, amelynél a leánybank léte sokkal inkább stratégia, semmint pragmatikus döntés. A veszteségfinanszírozás terén a magyar leánybank esetleges mínusza könnyen kezelhető, ám egy hír az érdekeltség esetleges eladásáról sokkal nagyobb megingást hozna a bank piaci értékelésében. Azt se felejtsük el, hogy a mostani piaci környezet más, mint a válság előtt: 2017 az első év, amikor a lakossági hitelállomány leépülése tartósan megállt, az emberek nem devizában adósodnak el, a folyamatok sokkal magasabb GDP és – ne felejtsük el – szigorúbb szabályozás mellett zajlanak.

Mégis arról beszél, hogy 2019-ben fordulat lehet a bankrendszerben. Miért?

A bankrendszer prociklikus, és ennek vannak problémás részletei. A bankrendszer szintjén nem lehet két egymást követő év, amikor a szektorszintű céltartalékképzés negatív. Most itt tartunk. Ezért mondom, hogy változás lesz, de a folyamatokat csak részben irányítja majd a piaci realitás. Hogy példát mondjak: óriási lesz a versenyfutás a Budapest Bankért, ha az ígéretek szerint meghirdetik majd privatizációra.

Ha már állami részesedés, az Erste esetében mennyire jött be az állami résztulajdonlás, és mennyire elégedettek az új tulajdonosok?

Azt gondolom, az eredményeink őket is meggyőzik, hiszen az osztalékból az állam és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is részesedni fog. Tudom, sokan összesúgtak a hátunk mögött, hogy a megállapodás révén kinyílnak majd nekünk extra lehetőségek, pedig erről szó sincs. Sőt, mi magunk tettünk vállalásokat, ha úgy tetszik azért, hogy megindokoljuk a bevásárlást. Ezek teljesítésében időrendben jól állunk. Megelőzve a kérdését: bár a részvényesek helyett nem nyilatkozhatok, de a jelen helyzetben úgy gondolom, hogy ez volt az államnak az egyik legjobb befektetése az utóbbi években. Az esetleges eladásról szóló döntésnek az első lehetséges időpontja ma még messze van.

A kormány–Erste–EBRD-megállapodás nemcsak a banknak, hanem a bankrendszernek is alapvető fontosságú volt, onnantól számolhatjuk a kiegyezés korszakát. Megköszönték ezt már önnek?

Lehet, hogy furcsa, de én nem tudok csak egyes szám első személyben gondolkodni. Azzal, hogy a megállapodás részeként például végre csökkenni kezdett a bankadó, és mélyebb lett az egyeztetés a szektort érintő kormányzati döntések előtt, az Erste ugyanúgy nyert, mint a bankszektor egésze. Ha úgy tetszik, az elismerést az Erste javuló számaival learathattam.

Ezért Bécsből is jön gratuláció?

Annak persze örülök, hogy bebizonyíthattuk: alaptalan volt az a szkepticizmus, amellyel korábban kezeltek bennünket a tulajdonos képviselői. Nagy szerencsénk volt, hogy Andreas Treichl, az Erste Group elnök-vezérigazgatója hitt a terveinkben, máskülönben nehéz lett volna átverni a vezetésen, hogy épp egy masszívan veszteséges bank költsön komoly pénzeket a Citibank-integrációra. Mára bebizonyosodott, hogy az üzlet rendkívül hasznos volt – ma a Citi ezen érdekeltségéért minimum tízszeres árat lehetne kérni. Mi nemcsak bevételi és növekedési potenciállal gazdagodtunk, hanem az átvett munkatársak révén új szellemiséggel, másfajta, ügyfélközpontúbb, gyakorlatiasabb hozzáállással. Ennek köszönhetően ma az elmúlt éveket velünk végigküzdő saját munkatársakkal együtt valóban azt tudjuk mondani, mutatni, hogy mi, az Erste, kompetens segítői tudunk lenni az ügyfeleknek, legyen szó magánszemélyekről vagy vállalkozói partnerekről. Azt, hogy mennyire fontos a partneri kapcsolat, a legjobban az átstrukturált kkv-üzletágunk eredményei tudják bizonyítani: míg korábban az Erste lényegében csak nagy projekt- és ingatlanhitelezésben jeleskedő (ráadásul a legnagyobb közvetítők által hozott állományú) bank volt, addig ma a kkv-üzletág – amely a vállalati állomány egyharmadát teszi ki – a bevételek kétharmadát adja. Mindezt a személyes ügyfélkapcsolatoknak köszönhetjük. Beszélgetésünk előtt hívott egy gazda, hogy mikor vagyok benn, mert hozná a kacsát karácsonyra. Megköszöntem, és kértem, ők vágják fel az ünnepi asztalon. De ez csak a jéghegy csúcsa. Tudom, hogy mindenki szereti ezt mondani, de én hiszem is, hogy mások vagyunk ezen a piacon.

Amennyiben?

Ami a tulajdonost illeti: az Erste régóta világosan jelezte, hogy a régióban gondolkodik. Ezzel ugyan nincs egyedül, de vannak más jegyek, amelyek markánsan megkülönböztetnek bennünket a piaci szereplőktől. Például mi Magyarországon ugyan osztrák bank vagyunk, de osztrákok nélkül. A Citibank-akvizíció, az üzleti folyamatok bővítése és az újfajta márkastratégia is azt mutatja, hogy hosszú távra tervezünk, tényleg céljaink vannak Magyarországon. Mi hangsúlyosan csak bankárok vagyunk, ez a szakmánk, és ezt akarjuk a lehető legjobban csinálni, amiből az ügyfelek, az ország és természetesen mi is hasznot húzhatunk. Mivel tudjuk, hogy egyedül senki sem tud boldogulni, ezért nem pusztán magunkért, hanem – miként ezt a már idézett megállapodás bizonyítja – szektorszinten lobbizunk. Ez nekem így kerek, jó, hogy nem kell kompromisszumot kötnöm benne.