Idejétmúlt mutató lett az infláció

Rejtély, miért nem indul be az infláció – nyilatkozott tavaly év végén Janet Yellen, a Fed akkori elnöke. Az amerikai jegybank szerepét betöltő szervezet az elmúlt évben sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a rekordalacsony munkanélküliség és a béremelkedés ellenére miért nem képes az árindexváltozás tartósan a 2 százalékos cél fölé érni, majd ott stabilizálódni. A világ legnagyobb gazdaságai közül többnek is gondja akadt az inflációval. Az euróövezet a válság óta a legjobb gazdasági évét produkálta tavaly, a maginflációs ráta azonban még mindig az 1 százalékos szint közelében van. Hasonló a helyzet Japánban, ahol zsinórban nyolcadik negyedéve bővül a gazdaság, 3 százalék alatti a munkanélküliség, negatív az alapkamat, mégsem kerül a maginfláció 1 százalék fölé.

Az elmúlt években többször került elő az a vita, amely szerint az inflációscél-követés rendszere meghaladott, nem érdemes a fogyasztói árindexet a monetáris politika alapjává tenni. Január elején a Fed környékéről érkeztek olyan nyilatkozatok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a mostani rendszer változhat. Eric S. Rosenberg, a bostoni Fed elnöke szerint időszerű lenne áttérni az inflációs cél helyett az inflációs céltartományra, mivel az optimális szint évről évre változik, ezért nem lehet egy fix szinthez ragaszkodni.

A St Louis-i Fed-elnök, James Bullard még tovább ment, az árszintcélkövetésre való áttérést szorgalmazta. Az egyik legfontosabb különbség a két rendszer között, hogy az inflációscél-követés nem veszi figyelembe a múltbéli adatokat, nem korrigálja a célt a korábbi kilengésekkel – magyarázta lapunknak Varga Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. elemzője. Egy egyszerű példán szemléltette a helyzetet: ha egy jegybanknak 2 százalékos az inflációs célja, de tavaly 3 százalékkal nőtt az árindex, akkor az idei évben nem a 2 százalékhoz ragaszkodik, hanem lejjebb szállítja a célt, hogy többéves távlatban érvényesüljön a kitűzött árindexváltozás. Varga hozzátette: az árszintcélkövetést egyetlen jegybank sem alkalmazza, Svédországban kísérleti jelleggel próbálták ki a két világháború között. Úgy vélte: mivel az inflációscél-követés rendszere a legtöbb fejlett országban nem vagy csak nagyon lassan éri el a célját, mindenképpen érdemes lehet megfontolni az ideiglenes átállást.

Lehet, hogy a 2–3 százalék közötti egészséges infláció gondolatát el kell engedni – mondta a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. Több olyan tényező is van szerinte, amely miatt már nem biztos, hogy a fogyasztói árak emelkedése jelzi a gazdaság erősödését. Úgy vélte: a globalizált világkereskedelemben, ahol a tőke és a munkaerő a korábbinál sokkal szabadabban áramlik, a fogyasztói árak és a bérek kérdése nem csak helyi szinten dől el. Egy magyar kereskedőnek tekintettel kell lennie arra is, hogy az interneten mennyiért lehet az adott terméket beszerezni – mutatott rá Virovácz. A gazdasági bővülés ma már lecsapódhat technikai fejlettségben, a vállalatok hatékonyságot növelnek, nem pedig árat emelnek, lényegében előremenekülnek. Ráadásul a 2008-as válság tapasztalatai sok országban beleégtek a fogyasztókba, így nagyobb hangsúlyt fektetnek a megtakarításokra, mint korábban, tehát a fogyasztás sem nő olyan mértékben, mint várnánk, a hitelezés is csak nagyon lassan indult be. Virovácz szerint az inflációs mutató olyan, mint a GDP, nem pontos és nem a legjobb mérőszám, de eddig nem találtunk jobbat. Az amerikai infláció fellendülésével az idén lekerül a téma a napirendről, de öt-tíz éves távlatban, esetleges válságok után előkerülhet még.