Nem csak menekülődeviza a frank

A nagy jegybankok újrainduló monetáris lazítási ciklusa, különösen az Európai Központi Bank lépései kényszerhelyzetbe hozhatják a svájci monetáris politikát. Legfőképpen a svájci frank erősödését figyelik aggodalommal az ottani monetáris döntéshozók, akik már most is túlértékeltnek tartják a fizetőeszközt, amely az utóbbi időkben az erőteljesen lassuló európai gazdaság és a fokozódó geopolitikai kockázatok miatt további erősödést mutatott.

A svájci frank korábban és most is klasszikusan menekülődevizának számít a pénzpiacokon, de vajon csak ez okozza a frank felértékelődését?

Valóban túlértékelt-e a frank, veszélyeztetve a svájci gazdaság prosperitását? Meg lehet-e állítani a frank trendszerű erősödését?

Először is figyelembe kell venni, hogy Svájc folyó fizetési mérlege és külkereskedelmi többlete az elmúlt 13 évben átlagosan a GDP 10 százaléka körül mozgott, ami óhatatlanul is felértékelődési nyomást gyakorol a svájci devizára. Svájc folyó fizetési mérlege valójában – néhány negyedév kivételével – már a múlt század hetvenes évei óta folyamatosan többletet mutat. Ezt lehet ellensúlyozni tőkekiáramlással, de válságok, bizonytalanságok esetén éppen Svájcba menekül a tőke, amit korábban a banktitok, az adóparadicsom-jelleg, az adókerülés vagy a nem legális, bűncselekményekből származó jövedelmek elrejtése is táplált.

A svájci gazdasági szereplők is helyezhetnek ki tőkét, ahogy ezt teszi is a vállalati szektor és a bankrendszer, csakhogy ezeknek a befektetéseknek az osztaléka, kamatai, hozamai a svájci jövedelmi egyenleg többletéhez járulnak hozzá, ami szintén támogatja a folyó fizetési mérleg többletét, ahogy ezt látni fogjuk a devizatartalék ugrásszerű növekedésével kapcsolatban is.

Végül azt is érdemes kiemelni, hogy a svájci frank brutális mértékű, az euróval szembeni mintegy 30 százalékos felértékelődése sem hatott negatívan a külkereskedelmi mérlegekre, amelyek gyakorlatilag stabilan őrizték előnyüket.

Ez is azt tükrözi, hogy Svájc a világ egyik legversenyképesebb országa, amit még a devizájának masszív felértékelődése sem tud eltüntetni.

A kifejezetten erős gazdasági mutatók alapján még a feltételezett túlértékeltség miatti aggodalom sem teljesen indokolt. Felvetődhet az a kérdés is, hogy miért nem fogyasztanak a svájciak többet, de ha – legalábbis a rezidenseknek – mindenük megvan, miért kellene többet fogyasztaniuk?

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatják