Az ügyfeleknek kedvez a lengyel devizahiteleseket érintő ítélet

Az Európai Bíróság csütörtöki döntése – amint arra számítani lehetett – a hitelfelvevőknek kedvezett a lengyelországi devizahiteles ügyfelek és a pénzintézetek közötti jogvitában. A döntés értelmében a hitelesek kérhetik a helyi bíróságtól, hogy hiteleiket zlotyra válthassák, de önmagában ez az iránymutatás csak részleges segítséget nyújt nekik.

A lengyel kereskedelmi bankok 2012 előtt jelentős mennyiségű devizahitel-állományt halmoztak fel, hasonlóan a szomszédos országok gyakorlatához. A magyar, lengyel, horvát, román és szlovén bankok szinte egy időben kezdtek el deviza-, főként svájcifrank-alapú hiteleket kínálni, amelyeknek a kamatszintje a hazai pénznemben elérhető hitelek felét sem érte el, és az alacsony összegű havi részletek rendre a hitelfelvevőket bátorították.

A következmények jól ismertek:

a 2008-as válság után a jelzáloghitel-piaci kamatok csúcsra futottak a régióban, a térség devizái pedig rendkívüli mértékben leértékelődtek a svájci frankkal szemben.

A hosszú távú devizakockázat a mai napig fennáll, mert a jelzáloghitel-piac minimum tízéves futamidővel számol, így a devizamozgásokból származó veszteségek továbbra is a hitelfelvevőket terhelik.

A lengyel helyzet ráadásul különösen rossznak számít a régión belül is, itt a devizán elért veszteség legalább a felvett hitelösszeg duplája. A svájci frank-zloty kurzusa a 2010 előtti 2,0-es szintről 2011-re már a 3,5-es szint környékére került, majd miután a svájci jegybank elengedte a frank árfolyamküszöbének védelmét, 4,3-en is járt. A helyzet mindkét félnek nehéz: a háztartások nehezen tudják kigazdálkodni a részleteket, a bankoknak pedig nincs elegendő fedezetük.

A konfliktusra különböző válaszokat adtak a régió országai. Magyarország, Horvátország és Románia úgy rendelkezett, hogy a hiteleket fix árfolyamon kötelező helyi devizára váltani. Most Lengyelország került sorra, ahol viták, tüntetések és bírósági perek után,

2016-ban a lengyel kormány úgy döntött, nem kényszeríti a pénzügyi szektort a svájcifrank-hitelek leváltására.

Ezért állt elő az a helyzet, hogy a zlotyban duplájukra nőtt hitelek felvevői, akiket „Frankowiczé”-nek neveznek, politikai nyomást gyakorolnak, és egyénileg meg csoportokban perlik a bankokat.

Az érintett adósok több csoportot alkotnak. Egy részük 2006 és 2008 között vett fel svájcifrank-indexált hiteleket. További két csoportot alkotnak azok az ügyfelek, akik svájci frankban denominált zlotyhitelt vagy valódi értelemben vett devizahitelt vettek fel. Nehezítő körülmény, hogy nemcsak az átváltás kérdéses, hanem az irányadó kamatláb is: nem egyértelmű, hogy melyik csoport esetében alkalmazandó a svájci Libor vagy a lengyel Wibor az érvényes rátaként.

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja