Nagy dilemma előtt az OPEC

Az év elején még 72 dollárt kellett fizetni egy hordó Brent típusú olajért egy esetleges iráni katonai konfliktustól való félelem miatt, másfél hónappal később 22 dollárral kevesebbet. Ilyen árfolyammozgás még az olaj piacán sem mindennapos. Ezt a nagy zuhanást szinte kizárólag az okozta, hogy

beszakadt az olajkereslet a koronavírus miatt.

Látva a történteket, a befektetők ilyenkor joggal fordulhatnak az OPEC-országok felé, mondván, hogy majd megmentik az olajpiacot, visszafogják a termelést, ahogy szokták, és minden visszatér a régi kerékvágásba. A diskurzus már két-három hete folyik az OPEC és az oroszok között napi 600 ezer hordós vágásról, érdemi eredmény nélkül. Fontos kiemelni, hogy nincs egyszerű helyzetben a kartell, hiszen

a korábbi döntéseinek körülményeivel ellentétben most keresleti sokkal kell szembenéznie, ami más dimenzió, de ha ez nem lenne elég, még kalkulálniuk kell a Líbiában zajló polgárháború okozta kitermeléskieséssel.

A keresleti sokk – hirtelen nagy olajkereslet-csökkenés – azért problémás, mert a kínálat szűkítése (amely eddig az OPEC válaszreakciója volt) nem oldaná meg a gondot, sőt akár tovább ronthatja. Hiszen a nyersolajra a finomítók biztosítják a keresletet, viszont ha az input ára számukra emelkedik a jelenlegi rossz környezetben, akkor könnyen mondhatják, hogy inkább visszavágják a finomítási volument – mivel nem tudják érvényesíteni a magasabb árat a dízel, a kerozin és a benzin árában –, csökkentve ezzel az amúgy is gyenge olajkeresletet.

Emiatt úgy gondoljuk, hogy

az OPEC-nek korlátozott a mozgástere, és még ha meg is tudnának egyezni, a napi 600 ezer hordós volumencsökkentés akkor is csak a Kínán belüli olajkereslet csökkenését lenne képes ellentételezni.

Azóta viszont Kínán kívülre is átterjedt a vírus, így ha a fertőzéseket nem sikerül kordában tartani, akkor rövid távon nem lesznek érvek az olajár-emelkedés mellett.