Szemléletváltás az értékelésben

Tíz, az S&P 500 index részét képező vállalatot tüntettünk fel az ábránkon egyrészt a piaci kapitalizáció, másrészt az egy részvényre jutó könyv szerinti érték szerint sorba szedve. A tőzsdei világban hosszú ideje aktív és a régi módszerekhez szokott befektető talán azonnal elkezdené körbetelefonálni az ismerőseit az iránt érdeklődve, van-e valakinek néhány kölcsönrészvénye ezekből, hiszen az nem lehetséges, hogy a Mastercard az eszközeinek majdnem hatvanszorosán, de a lista végén található Apple is jóval több mint tízszeres értékén forog.

Pedig – ahogy már anno Isadore Sharp, a Four Seasons alapítója is megfogalmazta – a hosszú távú siker leginkább a láthatatlan dolgokon múlik. És valóban, a Four Seasonsnek az utóbbi években mindössze egyetlen olyan hotelje volt, a vancouveri, amely véglegesen bezárt (2020. január 20-án). Azaz a cég „csak” üzemelteti a szállodákat, viszont a kialakításukról jórészt egymaga dönt. Ha egy épületben Four Seasons hotel nyílik, ott tolonganak az ingatlanfejlesztők, a bérlők.

A fenti cégek értékeltségére is az a magyarázat, hogy az elmúlt évtizedekben az immateriális javakba történő befektetések egyre inkább meghaladták a fizikai eszközökét.

Ma már egy gyártósor semmilyen versenyelőnyt nem jelent, ellentétben például egy jól felépített belső folyamattal, egy jól csengő márkanévvel, egy védjeggyel, hogy csak néhány tételt említsünk.

Azonban a nem látható eszközöknek a könyvekből való mellőzésével jóval alábecsülik az immateriális javakban gazdag társaságok eszköz- és tőkeértékét, mivel azok – bizonyos eseteket kivéve – költségként vannak elszámolva. Befektetőként ezeket a láthatatlan eszközöket a helyén kell kezelünk, és nem szabad egyértelműen kijelentenünk, hogy egy adott társaság túlértékelt.

Azt nem állítjuk, hogy a piac esetleg nincs túlfeszítve, és hogy tényleg jó ötlet egy céget az eszközeinek öt-hússzorosán megvenni, ám a mai világban nagyon könnyű olyan racionális vagy annak tűnő érvet találni, amelynek alapján az árazás indokolt lehet.