A túl sok takarékos háziasszonyról

A kiadásait visszafogó sváb háziasszony olyan sztereotípia, amelyhez inkább pozitív tartalom kapcsolódik, hisz felelős, a pénzét nem elherdáló személy jut róla eszünkbe. Makroökonómiai szempontból azonban helytálló az a kijelentés, hogy

ami igaz az egyénre, az nem feltétlenül igaz az egyének összességére.

Ezt az összefüggést John Maynard Keynes is felismerte, és a takarékosság paradoxona (paradox of thrift) kifejezéssel jellemezte. Ha egy gazdaságban túl sokan takarítanak meg egyszerre, visszaesik a kereslet, ez pedig azt eredményezi, hogy az összjövedelem is csökken, így végső soron nem lesz miből megtakarítani. A közgazdaságtan egyik alaptörvénye, hogy jövedelem mindig költésből keletkezik. A mostani vírus okozta válság kapcsán a fentiekből két fontos dolog következik. Egyrészt, ha el akarjuk kerülni a nagyobb gazdasági visszaesést, akkor a magánszektor hirtelen keresletcsökkenését az államnak kell ellensúlyoznia magasabb költségvetési hiánnyal. Másrészt fontos, hogy az állam pénzköltései ténylegesen megjelenjenek keresletként a gazdaságban, és ne megtakarításként halmozódjanak fel.

A megtakarási mutatók hirtelen növekedésről tanúskodnak, ami az utóbbi forgatókönyvet látszik alátámasztani.

Kérdés, hogy mennyire lesz tartós a megtakarítási ráta megugrása.

Ha a vírus miatti bizonytalanság hamar elmúlik, és a különböző korlátozó intézkedések gyorsan visszavonásra kerülnek, talán a felhalmozott megtakarítások is hamarabb visszaépülnek, fedezve az elhalasztott fogyasztást. A gazdasági növekedési kilátások szempontjából kevésbé kedvező forgatókönyv, ha megmarad a nagy összegű megtakarítás, hiszen ez el nem költött jövedelmekből tevődik össze. A megtakarítások magas szintje már a járvány előtt is problémát okozott, sokan ezzel magyarázták az egyre mérsékeltebb globális növekedést és a túl alacsony, nullaközeli kamatkörnyezetet. A mostani válság csak felerősítette ezt a problémát, hisz a túl sok óvatos háziasszony nem jó a gazdaságnak.