Egyáltalán, meg lehet védeni portfóliónkat a nagy visszaeséstől?

A legelső dolog, amit minden befektető – előbb vagy utóbb – megtanul, az a diverzifikáció, azaz tőkénk több eszköz közötti megosztása, az „egy lábon állás” elkerülése. Persze ennek van egy határhasznossága, ugyanis diverzifikációval csak az egyes termékek ránk vonatkozó kockázatát tudjuk csökkenteni, de a piaci rizikónk összességében megmarad, vagyis egy idő után hiába veszünk a részvényportfóliónkba egyre több egyedi elemet, kockázatunk egy adott tőzsdeindex rizikójához fog közelíteni. Tovább javíthatunk a kockázatmegosztásunkon, ha portfóliónkat a részvényeszközök mellett kibővítjük például arannyal, kötvényekkel vagy ingatlanbefektetésekkel, mert ezeknek az eszközöknek az együtt mozgása nem túl szoros.

Amellett, hogy ez a feltételezés többé-kevésbé helytálló, a piacok közötti kapcsolat az elmúlt években rendkívül szoros lett és az az eszközök korrelációjára is hatással volt.

Azaz csökkent a diverzifikáció hatása, legalábbis a legutóbbi tőzsdei lejtmenet 2020. év elején erről árulkodik.

Mindemellett a diverzifikáció sem jön ingyen, le kell mondanunk a részvények potenciálisan magasabb hozamáról annak érdekében, hogy megvédjük a portfóliónkat.

Pár hete találkoztam egy írással, amelyben Meb Faber, a Cambria Investments Ltd. befektetési igazgatója azt vizsgálta, opciók segítségével tudjuk-e biztosítani a portfóliónkat egy esetleges korrekció ellen. A válasz erre a kérdésre, hogy részben igen. Azért csak részben, mert a biztosításnak is ára van, mely egy lejtmenetben ráadásul – a magas és növekvő volatilitás miatt – egyre drágább.

Csak a számok kedvéért: az 1986 és 2016 közötti időszakban az S&P 500 index éves átlagos hozama Faber szerint 9,89 százalékra tehető, a maximális visszaesés pedig csaknem mínusz 51 százalék volt. Ha a portfólióm 40 százalékát biztosítom, akkor ez a csökkenés már csak –22,96 százalék.

A jól időzített fedezeti ügyletek persze szintén ezt a cél szolgálják, de itt a „hozamáldozat” is megjelenik. Összességében elmondható, hogy a befektető kockázatvállalási hajlandósága és szofisztikáltsága szabja meg, hogy miként kezeli a kockázatot, de a diverzifikációval érdemben lehet csökkenteni a rizikót.