BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Bejött a „tapírforma” az Egyesült Államokban

Az amerikai jegybank a mérlegszűkítési elképzeléseit jó előre, januárban bejelentette, korábban rögzített ütemezése szerint zajlik a folyamat. A likviditási hatás mégis majdnem kétszerese a mérlegfőösszeg bővítése alatt tapasztaltaknak.

Ugyan az elmúlt bő egy év a kamatemelésekről szólt, és a monetáris politika eszközei közül jellemzően ez forgott inkább a köztudatban, kevesebb szó esik egy másik fontos „fegyverről”, a mennyiségi lazítást felváltó szigorításról, annak szükségességéről és dilemmáiról.
 

Fotó: Anadolu Agency via AFP

Amikor 2020 márciusának elején a Covid–19-világjárvány elérte az Egyesült Államokat, a Fed gyorsan közbelépett a gazdasági visszaesés korlátozása érdekében. Majdnem nullára csökkentette az alapkamatot, és nagy mennyiségű amerikai kincstári kötvényt (treasury bond) és jelzálog-fedezetű értékpapírt (MBS) vásárolt a piacon. Miért volt ez utóbbira szükség, amikor a jegybankok kamatvágásokkal szokták elérni azt, hogy például a hitelfelvétel költségei csökkenjenek, és ezáltal ösztönözzék, stimulálják a gazdaságot? Egyszerűen azért, mert ahogy az alapkamat nulla közelébe kerül, a monetáris politikának ez a hagyományos eszköze eléri a korlátait, és mivel a rövid lejáratú kamatlábak a létező legalacsonyabbak voltak, a Fed a hosszú lejáratú kamatok felé fordult. A hosszú lejáratú eszközök felvásárlásával a Fed csökkenti a kínálatukat, növelve ezzel az árfolyamot és csökkentve a hozamukat.

Mint minden mérleg, a Fed mérlege is az egyik oldalon eszközökből, a másik oldalon vele egyenlő forrásokból, kötelezettségekből áll. A 2008–2009-es válság előtt a Fed eszközei túlnyomórészt rövid állampapírok voltak, kötelezettségei pedig nagyrészt forgalomban lévő készpénzből álltak, és a mérlege is jóval kisebb volt a mainál, 800 milliárd dollár körül mozgott. A 2008-tól 2014-ig tartó mennyiségei enyhítési (QE: quantitative easing) műveletek sorozatával a Fed felduzzasztotta a mérlegét azáltal, hogy elsősorban a kormány által támogatott vállalatok hosszú lejáratú kötvényeit és jelzálogleveleket vásárolt. 

Federal Reserve Board Chairman Jerome Powell testifies during a full committee hearing on "Monetary Policy and the State of the Economy" on July 10, 2019 in Washington,DC. - Uncertainty about trade frictions and global growth continues to weigh on the US economic outlook, Federal Reserve Chair Jerome Powell said Wednesday, keeping the door open to an interest rate cut this month. In his highly-anticipated testimony to Congress, Powell said many central bankers believed the case for lower rates "had strengthened" last month given the rising "crosscurrents" in the economy. (Photo by Brendan Smialowski / AFP)
Jerome Powell, a Federal Reserve elnöke. Fotó: Brendan Smialowski / AFP

A jegybankok fontos eszköze az előremutató iránymutatás („forward guidance”), és a QE-programoknak is van indikatív funkciójuk, hiszen jelzést adnak arról, hogy a jövőbeni gazdasági feltételek gyengék lesznek, felkészítve a gazdaság szereplőit arra, hogy a Fed hosszabb ideig alacsonyan tartja a rövid távú kamatokat. A másik oldalról mivel a Fed által a QE-n keresztül megvásárolt hosszú lejáratú értékpapírok után kapott kamat jellemzően fix, míg a tartalékokra fizetett kamat nagysága a monetáris politikával változik, a Fed akár veszteséges is lehet, ha hamarabb kezd kamatemelésbe, mielőtt csökkentené a mérlegének nagyságát. Ha a Fed döntéshozóit aggasztja a veszteségesség lehetősége (tankönyv szerint), még a kamatemelések előtt igyekszik megszüntetni a QE-t.

Végül a QE pozitív hatással lehet a pénzügyi piacok likviditási feltételeinek javítására. Ha a Fed által vásárolt eszközök kevésbé likvidek, mint a tartalékok, az segíthet helyreállítani az egészséges piaci funkciókat, és ösztönözheti a banki hitelezés növekedését. Ez a hatás egyébként jellemzően az adott válság tetőpontján szokott lenni a legnagyobb, ahogy 2008 szeptemberében is volt a Lehman Brothers összeomlását követően, vagy 2020 márciusában a világjárvány kezdetekor, amikor a pénzügyi piacok a legnagyobb stressznek vannak kitéve.

Az eszközvásárlások eredményeként 2022 elejére a Fed mérlegfőösszege több mint a kétszeresére nőtt: a járvány előtti mintegy 4000 milliárd dollárról közel 9000 milliárd dollárra. A Fed több mint egy évtizede kezdett először mennyiségi lazításba, az ilyen típusú mérlegbővítés akkoriban nem konvencionális monetáris politikai eszköznek számított. A pandémia alatti visszatérésével a QE a jelek szerint a Fed válságeszköztárának standard részévé vált, bár még mindig vita folyik a közgazdászok között arról, hogyan és milyen jól működik.

A Federal Reserve mérlegfőösszege
 

A jegybank hosszú távú célját jóval meghaladó inflációra válaszul a Fed idén elkezdte visszafogni a lazító monetáris politikáját: márciusban véget ért a QE, majd júniusban megkezdődött a QT (quantitative tightening), azaz a mennyiségi szigorítás. Amikor a QE véget ért, első lépésként a Fed újra befektette a lejáró értékpapírokat, hogy megtartsa mérlegének méretét, majd a QT-vel leállította a havi 30 milliárd dollárnyi, lejáró kincstárjegyek és 17,5 milliárd dollárnyi lejáró jelzáloglevelek (MBS: mortgage-backed security) újrabefektetését, passzívan csökkentve az eszközeit. Ezek a felső határok a tervek szerint szeptemberben 60 milliárd dollárra, illetve 35 milliárd dollárra emelkednek. Ez hasonló ahhoz, amelyet a Fed 2017 októbere és 2019 márciusa között már használt, bár gyorsabb ütemben, és mivel ez a korábbi, rövid időszak az egyetlen, amelyet a jegybank tapasztalt a mérlegének zsugorításával kapcsolatban, kevés empirikus bizonyítékuk van a hatások kiszámítására, és ennek a bizonytalanságnak Jerome Powell is hangot adott májusban. A Fed kormányzótanácsának közgazdászai által készített tanulmány úgy becsülte, hogy a mérleg 2500 milliárd dollárral történő csökkentése több év alatt nagyjából egyenértékű az alapkamat félszázalékos emelésével.

Logikus lenne azt feltételezni, hogy a QT hatása gyakorlatilag tükörképe a QE hatásának, de van azért néhány lényeges különbség. A QE esetében is természetesen fontos szerepet játszik a jegybanki kommunikációs csatorna, hiszen a QE kezdete általában meglepetésszerű, mivel a pénzügyi válságok hirtelen következnek be, így amikor a Fed elkezdte a mennyiségi lazítást, ezt gyorsan tette, hogy megnyugtassa a piacokat. Ezzel ellentétben a QT esetében a Fed komoly erőfeszítéseket tett, hogy elkerülje a meglepetést. Már 2017-ben is a philadelphiai Fed elnöke, Patrick Harker biztosította a piacokat arról, hogy a QT olyan lesz, mintha „a festék száradását néznénk”. Ezt az óvatos megközelítést a Fed 2013-as tapasztalatai indokolják, amikor a piacok erőteljesen reagáltak Bernanke akkori elnök váratlan megjegyzéseire, amelyek arra utaltak, hogy a Fed hamarosan véget vethet a QE-programnak. Most pedig a jegybank a mérlegszűkítési elképzeléseit jó előre, januárban bejelentette, májusban finomította, kiegészítette, majd júniusban kezdte meg a QT-folyamatot, amely passzívan, rögzített ütemezés szerint zajlik. Így ugyan a QT hatásai gyengébbek lehetnek, de a likviditási hatás így is nagyjából kétszerese a QE alatt tapasztaltaknak. Mivel ugyan a lejáró értékpapírok kikerülnek a mérleg eszközoldaláról, és a forrásoldali tartalékokat ezzel egyenlő mértékben csökkentik, ugyanakkor, mivel a Fed már nem vásárol állampapírokat és jelzálogleveleket, a piaci szereplőknek többet kell venniük ezekből az eszközökből, és ez némi volatilitást eredményezhet, jóllehet ehhez a befektetők alkalmazkodnak.

1368385930 Running men trying to catch the shopping cart full of food flying away with the inflation bubble. (Used clipping mask)
Fotó: Cemile Bingol / Getty Images

Felmerülhet a kérdés, hogy tekintettel a QT hatásai körüli bizonytalanságra és a piaci zavarok lehetőségére, miért kell egyáltalán csökkenteni a mérleget. Egyrészt a legtöbb döntéshozó és közgazdász arra számít, hogy a QT további monetáris szigorításokat fog eredményezni, ami segíti majd a Fedet abban, hogy elérje 2 százalékos inflációs célját, már csak azért is, mert ellentétben az alulról korlátos kamatvágásokkal, a Fednek nem kell határt szabnia arra vonatkozóan, hogy milyen magasra emeli a kamatokat. A monetáris szigorításon kívül másik motiváció az, hogy a hosszabb lejáratú eszközök miatt nő a kamatkockázat is, hiszen amikor a szigorodó monetáris politika részeként megemeli a tartalékokra fizetett kamatot, fennáll a veszélye annak, hogy többet kell fizetnie a kötelezettségei után, mint amennyit az eszközeiből kap. Most tehát nagyobb a kockázata annak, hogy ha a Fednek gyorsan kell kamatot emelnie a szigorítási ciklus folyamán, akkor veszteséges lesz.

Amint William English, a Yale Egyetem professzora és Donald Kohn, a Brookings Institution munkatársa megjegyezte, a mérleg összetételéből fakadó esetleges veszteségek nem érintik úgy a Fedet, mint egy kereskedelmi bankot, hiszen a Fed nem tud csődbe menni, mert mindig tud tartalékot képezni veszteségei fedezésére. A Fed mérlegében szereplő bevételek legtöbbször pozitívak, és a működési költségein felüli nyereséget visszautalja az államkincstárnak, veszteség esetén pedig leállítja az átutalást mindaddig, amíg a veszteségeit későbbi nyereséggel nem ellensúlyozza. Amíg tehát a Fed jövőbeli bevételei pozitívak maradnak, az átmeneti veszteségek nem okoznak problémát a működésében, bár ha a Fed elhúzódó és elég nagy veszteségeket szenvedne el, akkor a pénzügyminisztérium fiskális támogatására lenne szükség a monetáris politika végrehajtásának folytatásához. 

 


A mérleg szűkítésének másik oka a Fed eszközeinek összetétele. A Fednek 2700 milliárd dollárja van jelzáloglevelekben, de a mérlegcsökkentési tervében, amelyet januárban tettek közzé, kifejezte szándékát, hogy hosszú távon elsősorban kincstárjegyeket fog tartani. A Fed jelenlegi tervében szereplő, csak állampapírt tartalmazó mérleghez való eljutáshoz azonban hosszú lehet az út. A jelzáloghitel-kamatok emelkedésével egyre kevesebb lakástulajdonos refinanszírozza hiteleit, lelassítva a Fed által tartott jelzáloglevelek lejárati ütemét és a mérlegből való kivonását. A Clevelandi Fed-elnök, Loretta Mester májusi beszédében megjegyezte, hogy a Fed ugyan felgyorsíthatja ezt a folyamatot, ha aktívan adja el a jelzáloglevelek egy részét, de ez nagyobb veszteségek előtt is megnyithatja az utat a jegybanknak.

A QT melletti további érv az, hogy kapacitást szabadíthatnak fel egy jövőbeli QE számára. Ha a Fed mérlege tovább növekszik, elméletileg kifogyhat a kincstárjegyekből vagy más elfogadható eszközökből, amelyeket a jövőben QE végrehajtásához megvásárolhat. A korábbi Richmondi Fed-elnök, J. Alfred Broaddus Jr. és Marvin Goodfriend politikai tanácsadó egy 2001-es Richmond Fed Economic Quarterly-cikkben amiatt aggódtak, hogy a kincstárjegyek piaca kiszáradhat, ha az Egyesült Államok kifizeti adósságát. Noha ez nem valósult meg (és valljuk be: valóban nehezen elképzelhetőnek tűnik ma is), a Fed továbbra is szembesülhet ugyanezzel a problémával, ha eszközvásárlásai meghaladnák a kincstári készletek kínálatát. Ráadásul egy folyamatosan növekvő mérleg még nagyobb veszteségnek tenné ki a Fedet egy szigorítási ciklusban.

Mit keres a tapír az értékpapírpiacokon?

A mennyiségi szigorítás angol megfelelője a tapering, mely a hasonló hangzás alapján tapír néven vált közismerté a nemzetközi, illetve a hazai zsargonban is. A mennyiségi lazításnak nincs hasonló megfelelője. A tőzsdei zsargonban gyakoriak az állathasonlatok: a medve- és bikapiacot nem szükséges ma már fordítani. A technikai elemzők például három fekete varjúról beszélnek egy formáció kapcsán (de sokkal profánabb kifejezések is léteznek, lásd felpattanó döglött macska). 

 

 

 

 

 

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.