Ukrán érdek is a Barátság 2. helyreállítása
Egy ilyen transzformátorállomást, amelyet rakétatalálat ért kedden, és amely a Magyarország felé tartó Barátság kőolajvezeték (Druzsba) működtetéséhez szükséges szivattyút látja el villamos energiával, normális esetben néhány napon belül pótolni lehet – mondta el a VG-nek Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázpiaci elemzője.
Csakhogy most nem normálisak a körülmények – tette hozzá –,
hiszen az orosz precíziós rakéták tegnap nem csupán ezt az egy, a fehérorosz–ukrán határ közelében lévő, de már ukrán területen elhelyezkedő áramtermelő egységet lőtték, hanem számos más, az ukrán energiatermelést és -ellátást szolgáló létesítményt semmisítettek vagy károsítottak meg.
Az ukrán hatóságoknak pedig érthetően a legfontosabb a lakossági ellátást biztosító berendezések működése. Ebből a szempontból az elemző szerint biztató, hogy a Barátságot kiszolgáló transzformátorok egyben a környező településeknek is szolgáltattak.
Ennek dacára mégsem biztos, hogy ennek az állomásnak a helyreállítása most a prioritási lista élére kerül.
További öröm az ürömben, hogy a Druzsba mindenkinek fontos, mivel az ukránok is kapnak az ezen szállított olajból vagy az ebből előállított olajtermékekből, részben a lengyeleknek, részben a Molnak köszönhetően. Pletser Tamásnak tudomása van róla, hogy a Mol például jelentős dízelolaj-mennyiséget küldött vissza Ukrajnába az egyik vezetéken.
Ha néhány napon belül visszaállítják a kőolajvezeték működését, az a Mol számára gyakorlatilag semmifajta bevételkiesést nem okoz, más a helyzet, ha a fenti okokból a munka hetekig vagy hónapokig elhúzódna.
Azt azért tudni kell – mondta el a szakértő –, hogy
a hazai, három hónapra elegendő stratégiai tartalékon felül, általában a finomítóknak is van egy 30 napos tartalékuk, hogy a finomítás zökkenőmentes legyen, s ez így van Százhalombattán is.
Ha mégis nagyobb probléma adódna, akkor az Adria-vezeték kerülhetne előtérbe, azaz tengeri úton szállítanák a horvát partokra a nyilvánvalóan más, tehát nem orosz forrásból érkező fekete aranyat, ahonnan a horvát–magyar vezetéken jutna el a battai finomítóhoz.
Még bővíteni kellene persze horvát területen, egy 80 kilométeres szakaszon a vezetéket, ami, ismerve déli szomszédunk kőkemény tárgyalási stílusát, komoly feladat lesz, a megvalósítást pedig nem fogják olcsón számolni, ám némi brüsszeli ráhatással létrejöhet az alku.
Ezzel azonban még nem lenne megoldva az összes gond, miután a Molnak egy, az orosz Ural kőolajfajtához hasonló blendet kellene kikevernie a különböző helyekről érkező olajokból, ehhez pedig új keverőüzemek és tárolókapacitás szükséges.
A Mol korábban úgy nyilatkozott, hogy az orosz nyersolajról való teljes leváláshoz szükséges beruházások 2-4 évet és 500-700 millió eurót igényelnek. A magyar olajtársaságnak már megvannak a tervei a százhalombattai beruházásokra, a megvalósítás pedig, ha némi nyomást érzékel a cég, akár még fel is gyorsulhat.
A pozsonyi finomító esetében, ha lehet, még sürgetőbb az orosz olajról leválás kényszere, hiszen az itt előállított olajtermékeket érintik az EU szankciói, legalábbis ami az exportot illeti. Viszont a finomított termékek mintegy kétharmadát külföldre, főként Lengyelországba és Csehországba szállítják a szlovák fővárosból.
Üzleti szempontból is előnyös lenne, ha a Mol csoport felpörgetné az átállást, ugyanis a Százhalombattáról induló keverékkel Szlovákiát is el lehetne látni, sőt vélhetően a lengyel PKN Orlen is jó pénzért venné át litvinovi, azaz csehországi finomítója részére.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.