késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Egyre botrányosabb az olajipar zöld színjátéka – a díszletek mögött mindenki olajat pumpál
A Shell-vezér már nyáron botrányba keveredett, s kiváltotta a környezetvédők vállalat elleni kritikáját, amikor azt találta mondani, hogy a világ fosszilisenergia-kitermelésének csökkentése megélhetési válsághoz vezet. A Reutershez most eljutott levél szerint, mely a Shell belső kommunikációs hálóján nyílt levélként terjedt a hónap eleje óta, Wael Sawan vezérigazgatóra az energiavállalaton belül is nyomás nehezedik a stratégiája miatt.
A levelet a Shell alacsony szén-dioxid-kibocsátású részlegének két dolgozója jegyzi, 80 000 megtekintést ért el a belső hálózaton, s komoly diskurzus indult vállalaton belül a megújuló energiába történő befektetésekről. A nyílt levél annak nyomán született, hogy Sawan egy júniusi befektetői napon felvázolta a megújuló energiaforrásokba és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzletágba történő beruházások lassítására vonatkozó terveit. Mindezt a hozamnövelési stratégia részeként.
Egy olyan szervezet számára, amely az energiaátmenet középpontjában áll, nincsenek könnyű válaszok, és nincs hiány dilemmákban és kihívásokban sem
– írta válaszában Sawan, aki januárban foglalta el székét, s a Shell működési teljesítményének és jövedelmezőségének javítására összpontosított,
nagyobb mértékben támaszkodva az olaj- és gázipari tevékenységekre,
a bioüzemanyagokra és az elektromos járművek töltésére. A Shell az elmúlt hónapokban kivonult az írországi és franciaországi tengeri szélenergia-projektekből, eladta egyesült királyságbeli kiskereskedelmi villamosenergia-üzletágát, s bejelentette, hogy részesedést kíván értékesíteni indiai megújulóenergia-projektekben. Azt is mérlegeli, hogy eladja a 2019-ben felvásárolt Sonnen akkumulátortároló vállalat egészét vagy egy részét.
Egyre göröngyösebb úton vezet a nagy olajcégek zöld átmenete. Az egyik legelszántabb zöldítő a BP nemrég lemondott vezérigazgatója, Bernard Looney volt, akit kifejezetten büntetett a piac. A Looney-korszakban csupán 12 százalékot emelkedett a BP árfolyama, míg a Shell 28 százalékot, a Chevron 56 százalékot, az Exxon Mobil pedig 91 százalékot. De
Looney is túlvállalta magát, s végül belement az osztalékemelésbe.
A profitban úszó olajvállalatok jellemzően két kézzel szórják a hagyományos olajkitermelésből származó pénzből az osztalékot és részvényvásárlásokkal is marasztalják a piszkos iparág hűséges befektetőit. Közben elhanyagolják a beruházásokat és a fejlesztéseket – csak a mának élnek.
Egészen érdekes fénybe helyezi a nyugati olajvállalatok zöldülését az Aramco stratégiája. A szaúdi cég megduplázta olajberuházásait, s
jó eséllyel pályázik az utolsó olajtermelő kétes címére.
A cég technológiai igazgatója a Kaliforniai Egyetemen és az MIT-n tanult, és kulcsfigurája a vállalat „fenntarthatósági” törekvéseinek. Ahogy Ahmad al-Khowaiter fogalmazott:
Az iparág legalacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású olajhordóit szállítjuk, ezért a fenntarthatóságot szolgálja, ha növekszik az Aramco olajpiaci részesedése.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.