Ez nem a forint éve volt, de a panaszkodásnak sincs itt az ideje

A forintnak az első fél éve sikerült jobban az idén. Annak ellenére is, hogy a márciusi amerikai bankpánik a régiós devizákat, köztük a hazai fizetőeszközt is magával rántotta. Akkor 400 közelében is járt az euró-forint, bár az első fél évben még erősen hatott a magyar deviza kamatelőnye, emiatt a kamatbevételre játszó spekulánsok folyamatosan támasztották a kurzust. A nyár elején sokáig 370 alatt időzött az euró-forint árfolyama, majd elkezdték beárazni az MNB kamatcsökkentéseit, amit a csillapodó infláció tett lehetővé.  

Az úgynevezett carry trade ügylet esetében a bankbetét és a bankhitel párosa a kiindulópont. Ahogy a betétes kamatra tarthat igényt – a kölcsönvevő pedig tartozik is vele –, úgy a devizapiacon is kamatot fizetünk és kapunk, ha pozíciót nyitunk egy devizapárra. Aki forintot vesz euró ellenében, a forint- és az eurókamat különbözetét nyereségként könyveli el, ami enyhítheti az árfolyammozgás veszteségét vagy megfejelheti a profitját. 

Nyáron intenzív forintgyengülést okozott, amikor 

Épp ellentétes mozgást láthattunk ősszel, amikor a brutális szeptemberi lengyel kamatvágást követően a zuhanó zloty magával rántotta a forintot, amely hamar levált régiós társáról, és gyorsan visszakapaszkodott az erősebb szintekre. Az együtt zuhanás magyarázata a régiós hatás volt, ami annak köszönhető, hogy a nagy intézményi befektetők nem nemzeti alapon, hanem regionálisan kezelik a portfóliókat vagyis 

• a forintot, 
• a koronát,
• a zlotyt együtt veszik és egy csomagban adják. 

A forint és a zloty pályája mégis hamar különvált az ősz első hónapjában, mert csak a lengyel deviza alól vágták ki a kamatot, a magyar fizetőeszköz kamatelőnye megmaradt, ami újabb carrypozíciók nyitására kínált alkalmat. Érdemes volt tehát forintot venni a zloty ellenében.

Végül azonban mégis a zloty nyerte az idei régiós devizabajnokságot, miután egy év végi hajrával 8 százalékot erősödött, míg a forint csak bő 4 százalékot, a sereghajtó cseh korona pedig 2 százalékot gyengült. Igaz, a prágai jegybankárok csak az utolsó hetekben, Budapesthez és Varsóhoz képest nagy lemaradással vállalták be a kamatvágást, karácsony előtt küldve lejtőre a cseh fizetőeszközt.

– mondta a zloty év végi feltámadásáról Piotr Bartkiewicz, a Pekao elemzője. 

A forinterősödés második félévi megtorpanása a kamatcsökkentésekkel és a zsugorodó gazdasággal magyarázható. Az év utolsó hónapjaiban az is fontos szerepet játszott, hogy a befektetők figyelme egyre inkább a lengyel zloty felé terelődött. Bár a magyar jegybank idén régiós összehasonlításban a legagresszívebben csökkentette a kamatokat, Marcin Sulewski, az Ipopema Securities kelet-közép-európai elemzője szerint

Annál is kevésbé, mert még mindig a magyar fővárosban a legmagasabb a kamatszint az EU-ban. Mint mondta, lassú forintgyengülésre számít, elsősorban az uniós feszültség miatt, emellett a GDP-növekedési kilátások lefelé mutató kockázatai is nyomást gyakorolhatnak a fizetőeszközünkre.

A K&H Bank friss prognózisában eközben az olvasható, hogy jövőre az euró árfolyama jellemzően a 375 és 393 forint közötti sávban mozoghat. Az első fél évben inkább az erős oldalra várják a forintot, majd a kamatelőny további olvadásával már inkább a sáv gyenge részére.