Az arany év eleje óta tartó ralija múlt héten is folytatódott, és a sárga fém ára új rekordmagasságokat ért el, egy tiszavirág-életű korrekció után.
Az arany árának emelkedését részben a kamatvágási várakozások átárazása, illetve a kínai intézményi befektetők vásárlási kedvének növekedése okozza. A befektetők a kockázati kitettség csökkentését láthatják az aranyban, miközben az amerikai munkaerőpiaci adatok kiárazták a vártnál korábbi jegybanki kamatvágást a piacról.
Tehát tulajdonképpen az arany idén újra egyfajta menekülési eszközként szolgál azon befektetők számára, akik túlárazottnak tartják a kötvényeket és a részvényeket is.
De további, strukturálisabb dolgok is fokozzák az arany iránti lelkesedést.
A jelek szerint egyre több országban elkezdték aranyra cserélni az amerikai kincstárjegyeket. Egyes piaci szereplők, például Kína, geopolitikai megfontoláson túl
az amerikai monetáris politikára való válaszreakcióként is határozhat a dollárkitettség csökkentéséről.
Ráadásul Amerikában a kamatfizetések aránya az államháztartási kiadásokon belül folyamatosan növekszik. Ez – amellett, hogy a deficit egyelőre növekvő pályán marad, ahelyett, hogy csökkenne – további kincstárjegy-kibocsátásokra kényszeríti az államot, hogy finanszírozni tudja magát.
Az újbóli kibocsátások viszont növelik a kamatkiadásokat, még tovább emelve az államháztartási hiányt. Azért, hogy a jövőben a kincstárjegyeket vonzóvá tegyék a befektetők számára, folyamatosan magas kamatszintekre lesz szükség. Így már látjuk, hogy miért fogják két lábbal felfelé tolni a befektetők az amerikai kötvényhozamokat, ha a jelenlegi helyzet folytatódik.
A QE-be (quantitative easing– mennyiségi lazítás) való visszatérés egy rövid időre még akár el is képzelhető, de az államháztartási hiányt nem lehet az idők végéig duzzasztani: ha az amerikai kincstárjegyek iránti igény bármennyire meginog, dominóhelyzet alakulhat ki, amelynek átgyűrűződése mély depressziót okozhat.
Ha Amerikának más országokkal egyenlőbb feltételek mellett kell részt vennie a külkereskedelemben, újra kell gondolnia monetáris és fiskális politikáját.
Két dolog azonban némileg enyhítheti a problémát, amit az amerikai döntéshozók már megkezdtek.
1) Növelniük kell az értékes természeti erőforrások feltárását az Egyesült Államok földjén.
2) Vissza kell helyezni a termelési bázist honi földre vagy más „barátságos” országokba. Még a vállalkozások haszonkulcskiesése mellett is. A jövő Amerikája így ismét nettó exportőrré válhat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.