Lehet félni Le Penék győzelmétől, de a piaci tapasztalatok alapján nem feltétlen érdemes

Az elmúlt hetek francia belpolitikai eseményei sok nemzetközi befektetőben riadalmat keltettek, miután pártjának az európai parlamenti választásokon elért, minden várakozást alulmúló eredményét látva Marcon elnök feloszlatta a parlamentet, majd előrehozott választást írt ki. 

Le Pentől láthatóan félnek a piacok

Az ilyesfajta belpolitikai földcsuszamlásokat a piacok általában sem nyelik le egykönnyen, de az EP-választást követő eseményeknek volt még egy oldala, amely még az általánosnál is ijesztőbbé tette a helyzetet a befektetők szemében: az előrehozott választás egyik legnagyobb esélyese a radikális jobboldali szlogenekkel kampányoló Marine Le Pen pártja, amely korábban azt sem zárta ki, hogy hatalomra kerülése esetén kiléptetné a kontinens egyik legnagyobb gazdaságát az unióból. 

Ezek a kilátások egyértelműen hidegrázást hoztak a befektetőkre: a CAC 40 tőzsdeindex majdnem 8 százalékot süllyedt az elmúlt egy hónapban, az euró pedig 1,5 százalékkal került lejjebb a dollárral szemben a választások óta, 

pár nap leforgása alatt, arról nem is beszélve, hogy az ötéves kötvények csődbiztosítási felára (CDS) majdnem 50 százalékkal emelkedett az elmúlt egy hónapban. A CDS-ek prémiuma akkor ugrik meg, ha a piaci félelem nő az érintett kormány esetleges nemfizetésével kapcsolatban.

Meloni lehet a rettegők reménysugara

Ennek a piaci felfordulásnak van egy jó oldala is: hogy mindezt a radikális Le Penék is látják, és a francia belpolitikához közel álló szakértők szerint reagálnak is rá saját programjuk finomításával. A korábban még az unióból való kilépést sem elvető párt már nem ezt a célt írja zászlajára, hanem a közösség működésének belülről való megreformálását, hiszen egy olyan párt, amely pánikot vált ki a nemzetközi befektetőkből, és ezáltal 

• keményen megdrágítja például az államadósság finanszírozását, vagy éppen
•  elijeszti a befektetőket a francia cégektől, 

korlátozza potenciális táborát is az ideológiai programjával.

Mindennek eredőjeként pedig talán óvatosan ki is lehet jelenteni, hogy a radikális jobboldaltól való 

Főleg, ha megnézzük, hogy a korábban Le Penékhez eléggé hasonló célkitűzéseket megfogalmazó olasz Giorgia Meloni milyen gyorsan szelídült az EU egyik leghangosabb kritikusából a szervezet egyik kulcsfigurájává, aki ma már beáll például Ukrajna támogatása mögé is – hiszen ez nem csak közép-hosszú távú politikai karrierjének, de az olasz állami apparátus finanszírozásának is az egyik kulcsa. Ez a folyamat pedig az olasz államkötvények CDS-prémiumán is szépen nyomon követhető.