Felére olvad Kína népessége az évszázad végére

Négy évtizede indította Peking az egygyermekes politikát, ami felturbózta az ország gazdaságát: kevesebb gyermek gondozásával a fiatalok termelékenyebbek lehetnek, s több pénzt tudtak megtakarítani. Amikor Kína megnyitotta a gazdaságát, a munkaképes korú kínaiak aránya gyorsabban nőtt, mint a lakosság inaktív része. Ez a kínai gazdasági csoda döntő tényezője volt. Ám most megfizetik az egykézés árát. Egyre kevesebb a munkavállaló, és egyre kevesebb a szülőképes nő. Az ENSZ előrejelzése szerint az évszázad végére megfeleződik Kína népessége.

Kína termékenységi rátája megközelíti az egy szülést minden nőre, ami kevesebb mint a fele annak a 2,1-es helyettesítési aránynak, amely stabilan tartja a népességet, de elmarad a fejlett országok 1,4-es rátájától is. Míg az 1970-es évek végén a termékenységi ráta még 3 körül mozgott. Abban az időben Kína éppen 

s gazdasági reformokba kezdett. Az ország akkori vezetője, Teng Hsziao-ping megijedt, amikor tudósok egy csoportja azt mondta, ha nem kezdik el korlátozni a gyermekszületéseket, Kínának száz éven belül több mint négymilliárd szája lesz.

Hibás volt a rakétatudós amatőr demográfiai modellje

Az elmúlt évtizedek egygyerekes családmodelljét Song Jiannak köszönheti Kína. A műholdak és rakéták tervezésén dolgozó matematikus Moszkvában tanult, ahol irányításelméletből és hadtudományból diplomázott. A kulturális forradalmat a Góbi-sivatagban, egy rakétabázison vészelte át. A demográfiai modellezéshez egy holland matematikustól, Geert Jan Olsdertől kapta az ötletet. A politikusokat persze, nem érdekelték a matematikai modellek, de azt megértette a pártvezetés, hogy a túlnépesedés akadályozza Kínát abban, hogy gazdag és modern országgá váljon.  

Song modellje ott hibázott, hogy 

Például a gazdasági reformok nyomán a falusi népesség városokba áramlását. Ma már a demográfusok azt mondják, hogy a kínai termékenységi ráta kormányzati beavatkozás nélkül is süllyedt volna, pusztán a hosszabb élettartam és a növekvő életszínvonal eredményeként.

Az egygyerekes modell túlságosan felgyorsította ezt a folyamatot, mert figyelmen kívül hagyta a kínai családok hagyományos fiúpreferenciáját. Ha csak egy gyerekük lehet a szülőknek, akkor semmiképpen sem akarnak lányt. Ezért drasztikusan lecsökkent a szülőképes korú nők aránya, ráadásul a társadalmi változások nyomán egyre kevésbé és egyre később vállalnak gyermeket. Magyarán most nincs kivel családpolitikát váltani. 

Globális jelenség volt, hogy a fiatal népesség az 1950-es évektől kezdve hozzájárult a fejlődő országok gazdasági növekedéséhez, beleértve Kína szomszédját, Japánt is. 

Kínában is kinyílt a gazdasági ablak, de a politika hamar becsapta

Általában néhány évtizedes ablak nyílt a feltörekvő gazdaságok előtt, amikor egy országban sokkal több munkaképes korú ember él, mint fiatal és idős eltartott. Ahogy az ilyen országok gazdagabbá válnak, az emberek természetes módon döntenek úgy, hogy kevesebb gyermeket vállalnak, s a népesség elöregszik. Ez lett volna a pálya Kínában is. Ám a politika felgyorsította az eseményeket. Gyorsabban és szélesebbre tárta a demográfiai ablakot, majd tudattalanul hirtelen becsukta az ablaktáblákat.   

Az ENSZ most közzétett globális becslése arra számít, hogy Kína népessége a mai 1,4 milliárdról 2100-ra 639 millióra csökken, ami sokkal meredekebb csökkenés, mint a két évvel ezelőtt előre jelzett 766,7 millió. Ennek ellenére 

Az ausztráliai Victoria Egyetem és a Sanghaji Társadalomtudományi Akadémia kutatói azt jósolják, hogy Kínában az évszázad végén már mindössze 525 millió ember él majd.

A világjárvány előtt még arra számítottak az elemzők, hogy a kínai gazdaság egy évtizeden belül kielőzheti az Egyesült Államokat, mostanra annyi strukturális probléma látott napvilágot, hogy a formálódó konszenzus szerint talán sosem kerül sor a kínai előzésre. Többek közt, mert Kína elöregszik, mielőtt még meggazdagodhatna.