Egyes devizapárokon az ügyletek több mint 75 százalékát már a mesterséges intelligencián (MI) alapuló algoritmusok bonyolítják le a Wall Streeten – derült ki a Bloomberg körképéből, melyet a legnagyobb befektetési bankok együttműködésével állítottak össze.
A lap összeállításából kiderült : a napi 7,5 ezermilliárd dolláros forgalmat lebonyolító devizapiac nagyágyúi, köztük a BNP Paribas, a JPMorgan vagy éppen a Goldman Sachs, egymással versengve igyekeznek a másikénál olcsóbb, gyorsabb, hatékonyabb és könnyebben kezelhető kereskedőalgoritmusokat készíteni, amelyeket már nemcsak a vállalati ügyfelek és az alapkezelők, de a fedezeti alapok is egyre nagyobb mértékben használnak fel saját működésük során.
A szakértők szerint a hatalmas tőke felett rendelkező, profi befektetők elsősorban azért használnak algoritmusokat az emberi brókerek helyett, mert ezek sokkal gyorsabbak, alaposabbak, és sokkal több adatpontot tudnak figyelembe venni a parancsok végrehajtása során, mint humán társaik, ezzel minimalizálva a tranzakciók során fellépő hibalehetőségeket. De mindez csak addig működik, amíg nem történik valami rendkívüli a piacokon: ezeket a váratlan eseményeket ugyanis az algók sok esetben nem tudják kellően, vagy kellően gyorsan lereagálni, így ilyenkor elengedhetetlen az emberi közbelépés.
Az alapvető probléma ilyenkor az, hogy a piaci likviditás egy pillantás alatt elillan, így az algoritmusok nem tudják terveik szerint nyitni-zárni pozícióikat
– mondta a Bloombergnek Joseph Pach devizapiaci szakértő, hozzátéve, hogy ezért az, hogy lassan a Wall Street ezen szegmensében teljes egészében átveszik a stafétát az algoritmusok, ahhoz vezethet, hogy egy-egy váratlan makroadat láttán hirtelen hatalmas volatilitás alakul ki a piacokon, ahogy az algók megpróbálják rendezni soraikat.
A devizapiac destabilizálásán túl azonban más fronton is okoznak gondokat az algoritmusok: mivel nemcsak minőségben, de árban is folyamatos a verseny a befektetési bankok között, ez ahhoz vezet, hogy a Wall Streetre kevesebb pénz folyik be a tranzakciók lebonyolításáért cserébe, ami jelentősen csökkenti a nagybankoknál maradó szabad készpénz mennyiségét – ez pedig az eszközök további fejlesztésére is kifejti a hatását.
A kezelési költségek csökkenésének negatív hatása annyira erőssé kezd válni, hogy félő, hogy a szabad tőke elapadása hamarosan ellehetetleníti majd az algók további fejlesztését
– emelte ki Ralf Donner, a Goldman Sachs vezető kötvénypiaci stratégája, utalva ezzel arra, hogy míg tíz évvel ezelőtt egymillió dolláronként még átlagosan 50 dollárt kértek el a megbízások teljesítéséért a nagybankok, mára ez felére csökkent.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.