Nem újdonság Jerome Powell Fed-elnök és Donald Trump volt (és leendő) amerikai elnök szembenállása. Trump már 2018-ban is kacérkodott a gondolattal, hogy leváltja Powellt, amikor összetűztek az amerikai gazdaságnak megfelelő kamatszinten. Nem véletlenül kérdezték a Fed elnökét az elnökválasztás másnapján az újságírók, hogy lemondana-e, ha Donald Trump nyomást gyakorolna rá. Bár a válasza egyszavas „nem” volt, az elemzők mégis lepörgették a lehetséges forgatókönyveket.
Powellt még Barack Obama elnök helyezte a Fed igazgatótanácsába 2012-ben, majd Trump nevezte ki Fed-vezérnek 2018-ban, amit Joe Biden 2022-ben meghosszabbított, miután 80 szenátor szavazott a megerősítésére. Jelenlegi elnöki megbízatása 2026 májusáig tart. Külön 14 éves megbízatása van az igazgatótanácsban, amely 2028 elején jár le – és Jerome Powell elég elszánt. Mint mondta:
nincs olyan helyzet, amelyben nem töltené ki a ciklusát, azt leszámítva, ha meghal.
Trumpot már 2018-ban szembesítették a tanácsadói azzal, hogy nem rúghatja ki a Fed első emberét. Akkor felhívta Powellt, és azt mondta neki, hogy összegabalyodtak.
Második elnöki ciklusában Trump megváltozott körülményekkel néz szembe a Feddel való kapcsolatában. Először is: kevesebb lehetősége van arra, hogy átalakítsa az intézményt. Amíg elnöki hivatalba lépésének első évében öt üres helyet tudott betölteni a Fed héttagú igazgatótanácsban, addig most egyet sem, ugyanis nincs üres hely, ráadásul csak egy nyílik meg a következő két évben.
Az elnök lehetőségei egyébként is korlátozottak, miután a Fed nyílt piaci bizottságát (FOMC) a hét washingtoni székhelyű kormányzó és a 12 Fed-banki elnök rotációs csoportja alkotja. Ráadásul a Fed regionális bankelnökeit nem az elnök, hanem a bankok igazgatói nevezik ki, akik általában helyi üzleti vagy nonprofit vezetők. Az FOMC pedig az év első ülésén választja meg saját elnökét. És a Fed már Trump első ciklusában eldöntötte, hogy elnöki támadás esetén összezárnak. Más szóval,
egy támadással Trump bebetonozná Powellt,
aki mindaddig vezetné a Fedet, akár a hivatali idején túlmutatóan is, amíg a jogi eljárások lezárulnak.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy ha Donald Trump most megpróbálja eltávolítani a Fed elnökét, amikor a központi bank még nem fejezte be az infláció elleni harcát, az zavaróbb lenne a piacok számára, mint az első ciklusa alatt, amikor az infláció kiszámíthatóan alacsony volt. Mind a rövid lejáratú kamatlábak, amelyeket a Fed határoz meg, mind a hosszú távú kamatlábak, amelyeket szélesebb erők vezérelnek, sokkal magasabbak, mint Trump első ciklusában.
Az elnöki vélemények kezelése régóta része a Fed elnök munkakörének, de ezek többnyire négyszemközti megbeszélések. A hatvanas években Lyndon B. Johnson elnök egyszer megkérdezte, hogy kirúghatja-e William McChesney Martin Fed-elnököt. Ügyvédei azonban nemet mondtak. Ezért a texasi farmjára hívta, ahol jól összeszidta a kamatlábak emelése miatt. De az elnök eltitkolta a vitát a nyilvánosság elől.
Richard Nixon például 1972-ben, egy magánmegbeszélésen gyakorolt nyomást a Fed elnökére és korábbi tanácsadójára, Arthur Burnsre, hogy enyhítsen a politikán a választások előtt – az Ovális Iroda felvételei szerint.
Trumpnak tehát a szenátusi republikánusokkal is számolnia kell, akik
már az első ciklusában is vehemensen védték a Fed autonómiáját.
Meghiúsítva több olyan jelölt megerősítését, akiket alkalmatlannak tartottak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.