Az ember, akit még Trump sem tud kirúgni, csak bebetonozni

Nem újdonság Jerome Powell Fed-elnök és Donald Trump volt (és leendő) amerikai elnök szembenállása. Trump már 2018-ban is kacérkodott a gondolattal, hogy leváltja Powellt, amikor összetűztek az amerikai gazdaságnak megfelelő kamatszinten. Nem véletlenül kérdezték a Fed elnökét az elnökválasztás másnapján az újságírók, hogy lemondana-e, ha Donald Trump nyomást gyakorolna rá. Bár a válasza egyszavas „nem” volt, az elemzők mégis lepörgették a lehetséges forgatókönyveket. 

Három elnök is kinevezte

Powellt még Barack Obama elnök helyezte a Fed igazgatótanácsába 2012-ben, majd Trump nevezte ki Fed-vezérnek 2018-ban, amit Joe Biden 2022-ben meghosszabbított, miután 80 szenátor szavazott a megerősítésére. Jelenlegi elnöki megbízatása 2026 májusáig tart. Külön 14 éves megbízatása van az igazgatótanácsban, amely 2028 elején jár le – és Jerome Powell elég elszánt. Mint mondta: 

Korlátozottak Trump lehetőségei a Fed-elnökkel szemben

Trumpot már 2018-ban szembesítették a tanácsadói azzal, hogy nem rúghatja ki a Fed első emberét. Akkor felhívta Powellt, és azt mondta neki, hogy összegabalyodtak. 

Második elnöki ciklusában Trump megváltozott körülményekkel néz szembe a Feddel való kapcsolatában. Először is: kevesebb lehetősége van arra, hogy átalakítsa az intézményt. Amíg elnöki hivatalba lépésének első évében öt üres helyet tudott betölteni a Fed héttagú igazgatótanácsban, addig most egyet sem, ugyanis nincs üres hely, ráadásul csak egy nyílik meg a következő két évben.

Az elnök lehetőségei egyébként is korlátozottak, miután a Fed nyílt piaci bizottságát (FOMC) a hét washingtoni székhelyű kormányzó és a 12 Fed-banki elnök rotációs csoportja alkotja. Ráadásul a Fed regionális bankelnökeit nem az elnök, hanem a bankok igazgatói nevezik ki, akik általában helyi üzleti vagy nonprofit vezetők. Az FOMC pedig az év első ülésén választja meg saját elnökét. És a Fed már Trump első ciklusában eldöntötte, hogy elnöki támadás esetén összezárnak. Más szóval,

aki mindaddig vezetné a Fedet, akár a hivatali idején túlmutatóan is, amíg a jogi eljárások lezárulnak. 

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy ha Donald Trump most megpróbálja eltávolítani a Fed elnökét, amikor a központi bank még nem fejezte be az infláció elleni harcát, az zavaróbb lenne a piacok számára, mint az első ciklusa alatt, amikor az infláció kiszámíthatóan alacsony volt. Mind a rövid lejáratú kamatlábak, amelyeket a Fed határoz meg, mind a hosszú távú kamatlábak, amelyeket szélesebb erők vezérelnek, sokkal magasabbak, mint Trump első ciklusában.

Számolni kell a szenátusi republikánusokkal

Az elnöki vélemények kezelése régóta része a Fed elnök munkakörének, de ezek többnyire négyszemközti megbeszélések. A hatvanas években Lyndon B. Johnson elnök egyszer megkérdezte, hogy kirúghatja-e William McChesney Martin Fed-elnököt. Ügyvédei azonban nemet mondtak. Ezért a texasi farmjára hívta, ahol jól összeszidta a kamatlábak emelése miatt. De az elnök eltitkolta a vitát a nyilvánosság elől.

Richard Nixon például 1972-ben, egy magánmegbeszélésen gyakorolt nyomást a Fed elnökére és korábbi tanácsadójára, Arthur Burnsre, hogy enyhítsen a politikán a választások előtt – az Ovális Iroda felvételei szerint.

Trumpnak tehát a szenátusi republikánusokkal is számolnia kell, akik 

Meghiúsítva több olyan jelölt megerősítését, akiket alkalmatlannak tartottak.