A vírus ellenére Tokió a cél a ringben

A koronavírus-járvány miatt a sportesemények többségét elhalasztották vagy törölték, szombat óta lényegében az ökölvívók Londonban zajló európai olimpiai selejtezőtornája az egyetlen magyar vonatkozású sportesemény, amelyet az eredeti tervek és a versenynaptárban foglaltak szerint megtartanak. A Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) tizenkét tagú delegációval képviselteti magát, a brit fővárosba hét férfi és öt női bokszolóval utazott el a válogatott.

Az előzetesen várt összeállításhoz képest annyi változott, hogy

a férfiaknál 75 kilogrammban Balzsay Károly szövetségi kapitány korábbi nyilatkozatának megfelelően a 2010-ben Európa-bajnok, 2016 óta profi Bacskai Balázs indult, miután itthon nem állt ki vele kesztyűzni Harcsa Zoltán.

A kétszeres Eb-bronzérmes, Európa Játékok-harmadik, olimpiai negyeddöntős Harcsa ráadásul ezek után bejelentette a visszavonulását.

A Bacskai–Harcsa-ügy megosztotta a hazai boksztársadalmat, de a többség az utóbbi pártján áll, mondván, a MÖSZ minden feltételének megfelelt – részt vett hazai és nemzetközi versenyeken, edzőtáborokban –, mégis méltatlan helyzetbe hozták.

A sportág nemzetközi szakszövetsége, az AIBA kizárása miatt a to­kiói boksztornát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szervezi meg, ahogy a kvalifikációs viadalokat is. A londoni az első kvótaszerző verseny az európai sportolók számára. A múlt szombaton kezdődött, tizenegy napos tornán a férfiaknál az alsó három súlycsoportban (52, 57, 63 kg) nyolc kvótát osztanak, a középső háromban (69, 75, 81 kg) hatot, míg a két felsőben (91 kg, +91 kg) négyet. A nőknél 51, 57 és 60 kilóban hat hely kel el, 69 kilogrammban öt, 75-ben pedig négy. Aki nem jár sikerrel Londonban, az májusban, a párizsi világkvalifikáción próbálkozhat újra. Ott a férfiaknál 52-től 75 kilóig legalább négy, 81-től +91 kilóig pedig legalább három tokiói repülőjegy talál gazdára. Igaz, egyelőre az is kérdéses, hogy lesz-e olimpia, és ha igen, mikor.

Pedig a magyar ökölvívás a Harcsa-ügytől és a koronavírustól függetlenül sincs jó passzban. Ahogy arról Erdei Zsolt, a MÖSZ szakmai társelnöke beszámolt: a hazai versenyek nevezési létszámát csökkenő tendencia jellemzi, márpedig ha kisebb a merítés, nem csoda, hogy az átütő nemzetközi sikerek is ritkábban jönnek.

Az elmúlt éveket összegezve, Harcsa Zoltán Európa-bajnoki bronzérme és Bernáth Attila ifjúsági Eb-címe után véget is ér a felsorolás

– mondta Erdei Zsolt, aki versenyzői pályafutása során cirkáló- és félnehézsúlyban is profi világbajnok volt, az amatőrök között pedig világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes.

Ahhoz, hogy a tehetséges gyerekek jelentős része ne morzsolódjon le, Erdei Zsolt szerint harc helyett technikára kellene tanítani őket. Az a cél, hogy az Énekes Árpád-programban lefektessék az alapokat, hogy ne kelljen megvárni a 13 éves kort a versenyengedélyhez, hanem akár már nyolc-tíz évesen is megmutathassák, mit tudnak, de nem a küzdelemben, hanem formagyakorlatok útján, mint például az árnyékboksz vagy a páros gyakorlatok. Ütéskombináció, védekezés, technika, lábmunka, Erdei Zsolt szerint ennek kellene dominálnia már a legkisebbeknél is, nem pedig annak, hogy a fizikailag fejlettebb gyerek ledarálja a később érőt.

Amíg az utánpótlásban nem történik meg ez a korszakváltás, addig – véli Erdei – korai arról beszélni, hogy a legjobb amatőr versenyzőknek érdemes-e profinak állniuk, s ha igen, mikor. Mert, mint mondta, kicsi a magyar piac, ahhoz pedig, hogy valakire külföldön felfigyeljenek, lehetőleg olimpián, de legalább vb-n vagy Eb-n kell extrát hoznia. Ráadásul ha valaki eljut odáig, hogy megkapja az esélyt, jó darabig csak pénzbe kerül a neki bizalmat szavazó istállónak, hiszen senki sem címmeccsel kezd, addig el kell telnie három évnek legalább tíz-tizenöt felhozó mérkőzéssel a 4-től a 12 menetesig. Több versenyzőnek a nagy áttöréshez az első lépés éppen a tokiói olimpia lehet, ahol a szakember szerint Rióhoz hasonlóan két kvótával már ki lehetne egyezni, igaz, ebből három éppúgy lehet, mint nulla.

Az európai kvalifikáció előtt Balzsay Károly szövetségi kapitány úgy nyilatkozott:

előnyt kell kovácsolni abból, hogy az európai bokszolóknak kedvezőbb a kvalifikációs rendszer, mint Rio előtt.

Ha ugyanis a mostani szisztéma lett volna akkor érvényben, nemcsak két magyar bokszoló – Harcsa Zoltán és Bacskai Balázs – utazhatott volna, hanem öt: négy férfi és egy nő. Mivel a súlycsoportokban felfelé haladva egyre kevesebb a kiadó hely, a kvótaszerzésre kézenfekvőbb esély mutatkozik az alacsonyabb súlycsoportokban.

A hátországot vizsgálva Balzsay is úgy vélekedett, hogy fel kell hagyni a csapkodással, a harcos helyett a technikás ökölvívást előnyben részesítve, ragaszkodva egy magasabb minőségi szinthez. Elismerte ugyanakkor: közös a felelősség abban, hogy miért nem köszön vissza több technika, ügyesség a ringben, ehhez az utánpótlásban több törődésre, tanításra, odafigyelésre, nevelésre van szükség. Nemcsak Magyarországon, hanem globálisan is szűkül a sportág bázisa, igaz, nincs is egységes rendszer itthon a kiválasztásra. Messzebbre tekintve Balzsay Károly is úgy látja, egyre keményebb dió a profiboksz, hiszen a német, az angol és a francia promoterek is saját piacra dolgoznak, a hazai versenyzőiken túl csak egy-két ukrán és orosz bunyós érte el az ingerküszöbüket, igaz, közülük néhányan Amerikában is karriert építettek.

A cikket a Világgazdaság keddi számában is olvashatja!