Se fegyver, se kutyák – elképedt a brit újságíró Izrael budapesti Nemzetek Ligája meccsén

Különleges élményről számol be a brit Telegraph munkatársa az Izrael és Franciaország Budapesten megrendezett Nemzetek Ligája meccséről szóló tudósításában, amelyben a csodálkozás és a szomorúság keveredik. Miközben csütörtök este pályára léptek a futballisták a Bozsik Stadionban, a Közel-Keleten tovább dörögtek a fegyverek, az egy éve a Hamász tömeggyilkosságaival kezdődött háború legfrissebb epizódjaként az izraeli hadsereg már a libanoni főváros Beirút belvárosát is bombázta.

Se fegyver, se kutya, se biztonsági őr, hova kerültünk – ez Budapest

Ezért játssza magyarországi stadionokban „hazai” mérkőzéseit a közel-keleti helyett a már régóta az európai nemzetközi versenyekben szereplő Izrael labdarúgó-válogatottja, most épp Kispesten.

Ez az alkalom, a kényszerből külföldön játszott hazai meccs, különleges ízt adott az izraeli nemzeti himnusznak, hiszen ez a hazavágyó számkivetettek dala. A negyedéig megtelt 8 ezres Bozsik Stadionban a tudósító, Simon Briggs sok zsidó kipát és vagy száz Dávid-csillagos zászlót látott, miközben a mérkőzés kezdetén a Hatikvát (magyarul remény) énekelték. Briggs a biztonsági körülményekre is kitért, megemlítve, hogy

Kispest békés, de hátborzongatóan; diktatúra van, de zavarognak; sok a zsidó, nem tudni, miért

Ezután a magyar olvasó meglepetése következik, mert a tudósító úgy tudja, a békesség tulajdonképp azért nem furcsa, mert a zavargások Budapesten a magyar parlament  mérföldekre lévő épületére szoktak koncentrálódni. A „19. kerületben, más nevén Kispesten minden hátborzongatóan csendes” volt azonban. „Ha a Bozsik Stadion Izrael nem hivatalos részévé vált pár órára, akkor messze a legbiztonságosabb része kellett hogy legyen” – olvashatjuk. 

Annyi baj legyen, legyintenek sokan, láttunk már olyat, hogy egy külföldi tudósító nem igazán tudja, hol van. Arról is vannak friss emlékeink, az alapos információk és az elfogulatlanság terén mekkora „profizmussal” kezelte Magyarországot a brit sajtó az előző Nemzetek Ligája sorozat két meccse környékén, amikor Marco Rossi válogatottja előbb a csak gyerekközönség előtt játszott hazai, majd az idegenbeli találkozón is legyőzte Angliát. De talán ennyi az ideológia, jöhet a beszámoló az egyébként tényleg különleges körülmények övezte futballmeccsről.

Mások már itt gyanút fognak, hogy különleges értelmezési keretbe helyeződnek az események, és még az is lehet, hogy kiderül: nem is olyan jó dolog, hogy Magyarország biztonságos, egy adott meccs fűtött politikai körülményei ellenére is.

Az utóbbiaknak lesz igazuk.

A körülmények ismertetését folytatva a szerző megemlíti, hogy Budapesten él az egyik legnagyobb zsidó népesség Európában. Logikus folytatás lenne, hogy pont a békesség miatt, ami nem lenne biztosított az idelátogató francia válogatott hazájában. A nem logikus folytatás következik. A szerző úgy tudja, a nagy zsidó népesség mellett Magyarország „elnöke” Orbán Viktor, „a notórius diktátor”, aki „Benjámín Netanjáhút a barátjának tartja”.

Budapest békés, de Kispest csúf, a Bozsik Aréna pedig lerobbant

Ennyi szörnyűség olvastán – ha a budapesti zsidó népesség nem is bánja – már végigfuthat a borzongás a brit olvasó hátán, de még van több is.  

A cikkszerző leírja, milyen kiábrándító helyre érkezett a francia válogatott, csúf határterületként írva le a dupla vágányokkal és brutalista építészettel rendelkező Kispestet – Puskás, Kocsis, Bozsik, Czibor, Grosics kerületét  (igaz, hogy ilyen értelemben a városrészt és a Honvédot a rivális klubok szurkolói se szokták kímélni). Ha békés, legalább ronda – ez a brit tudósító konklúziója, itt azonban kicsusszan a csontváz a szekrényből.

A helyszínt ugyanis a tudósító úgy említi, hogy „lerobbant stadion”.  Ezzel azonban már van egy kis bökkenő, hiszen ha valaki évekkel ezelőtti fotókat látott a Honvéd stadionjáról, valóban leharcolt viszonyokat láthatott, aki azonban mostanában járt ott, az tudja, hogy 2021-re új, modern stadion épült. A cikk szerzője vagy nem is járt ott, vagy elragadta a költői hév. 

Simon Briggs egyébként a Telegraphnál nem a futballal foglalkozik – nem is a politikával – hanem ő a lap tenisztudósítója, aki a budapesti előtt legutóbbi cikkét a karrierje befejezését csütörtökön bejelentő sztárról írta ezzel a címmel: „Miért van olyan alacsonyan Rafal Nadal a listámon a legnagyobb teniszezőkről”.

A budapesti tudósítás helyi vonatkozásaira visszatérve: a szerző szerint a csütörtöki mérkőzésen Izrael legjobb játékosa egy „arab–palesztin, Mohammed Abu Fani” volt, aki lecserélésekor tapsot kapott a szurkolóktól, és aki Izraelben olyan népszerű, hogy korábbi klubja, a Makkabi Haifa szurkolói gyakran Budapestre is elrepülnek miatta, ahol a Ferencvárosban játszik. 

Izrael–Franciaország 1:4, este Magyarország–Hollandia a Nemzetek Ligájában

A tudósításban az ideológia dominál, magáról a meccsről kevés szó esik. 

Az összecsapáson a franciák nyertek 4:1-re.