5G – Van alternatívája a Huaweinek?

A hét elején a Vodafone bejelentette, hogy Nagy-Britanniában az OpenRAN technológiát fogja használni a jövőben, hogy ezzel helyettesítse a kínai Huawei bizonyos termékeit, amelyeket túl nagy biztonsági kockázatnak tekintenek az 5G mobilhálózatok használatához – írja a The Economist. Ez az első jele annak, hogy a sokat vitatott Huawei-probléma mégsem annyira megoldhatatlan, mint amilyennek sokan gondolták. Úgy vélik, hogy az OpenRAN további magán- és kormányzati támogatást érdemel.

Az elmúlt években az Egyesült Államok komoly kampányt folytatott a Huawei ellen arra hivatkozva, hogy az 5G-rendszerekben világszerte vezető szerepet betöltő kínai óriásvállalat jelentős fenyegetést jelent a nyugati érdekekre.

Ausztrália, Kanada és Japán lényegében már ki is tiltotta a Huaweit saját 5G hálózatából. Idén júliusban Nagy-Britannia is bejelentette, hogy fokozatosan megszüntetné a cég jelenlétét, október 20-án pedig Svédország is korlátozásokat vezetett be. És a sor valószínűleg még folytatódni fog.

Az átállás ugyanakkor nem zökkenőmentes, a Huawei körön kívül helyezésének költségei magasak. Fennáll a kockázata annak is, hogy ezáltal a két skandináv nagyvállalattól, a finn Nokiától és az 5G eszközök másik fő szállítójától, a svéd Ericssontól fog függeni a nyugati piac. Ez a helyzet több szempontból sem kívánatos. Egyrészt a duopólium hosszútávon nem tesz jót a versenynek, mert visszafogja az innovációt, másrészt jelenleg egyik cég sincs irigylésre méltó helyzetben. Főleg a Nokiánál nagy a baj. A vállalat október 29-én bejelentette, hogy az eladásai éves szinten 7 százalékkal csökkentek, és a részvényei is közel 20 százalékot zuhantak. Az új elnök-vezérigazgató, Pekka Lundmark pedig egyértelműen kijelentette, hogy a Nokia lemaradt az 5G versenyben.

Az OpenRAN életképes alternatívája lehet annak, hogy a Huaweire vagy az északi duóra kellejen támaszkodni. A hálózati virtualizációnak nevezett megoldást úgy érthetjük meg legkönnyebben, ha összehasonlítunk egy régi vonalas telefont, és egy mai okostelefont. Az egyik egy különálló hardver, ami adott részekből áll, a másik pedig lényegében egy számítógép, amelyet egy szoftver vezérel, és szinte bármilyen típusú alkalmazást fel lehet telepíteni rá. Ugyanezen elv mentén a hagyományos mobilhálózatok speciális elemekből készülnek, miközben az OpenRAN egy általános hardver, ami a rajta lefuttatok programoktól és kódoktól függően számtalan dologra használható. Mivel a hálózati elemek szabvány interfészek segítségével kapcsolódnak össze, lényegében különböző gyártók termékeit is egyazon hálózatba lehet kapcsolni. A megoldásnak köszönhetően az üzemeltetők jobban átlátják, mi is zajlik a hálózatban, és könnyen elkerülhetik, vagy igény esetén le is cserélhetik azokat az elemeket, amelyekben nem bíznak – példának okáért a kínai gyártó chipjeit.

Az OpenRAN lendületet vesz

A múlt hónapban a japán Rakuten Mobile elindította a világ első OpenRAN technológiát használó 5G hálózatát, ami 40 százalékkal csökkentette a beruházási költségeit.

Az új szolgáltatásokat ennek köszönhetően a korábbi több hónapos munka helyett már szinte percek alatt össze tudja állítani a cég. Szeptemberben a spanyol Telefónia – amelynek 260 millió mobil előfizetője van Európában és Latin-Amerikában – összefogott a Rakutennel, hogy 2025-ig szélesebb körben telepítse az OpenRAN-t hálózataiba. Amerikában a Dish Network kezdte el egy 5G hálózat kiépítését, szintén e technológia szerint. A Huawei kivételével a berendezésgyártók is igyekeznek beszállni a versengésbe, az Ericsson nemrég bejelentette az első kapcsolódó termékét.

Még az OpenRAN sem tökéletes

A rendszernek vannak még hiányosságai, több részlet tökéletesítésre szorul. Az ellátási lánc még nincs megfelelően tesztelve, és könnyen szűk keresztmetszetekkel szembesülhet, ha hirtelen megnő az adatforgalom, miközben egyre több mobilszolgáltató jelentkezik be. A Japán városi területein történő bevezetése ellenére egyes szakértők továbbra is attól tartanak, hogy a sűrűn lakott városokban a technológia még nem működik megfelelően. Talán ez is az oka annak, hogy a legtöbb szolgáltató – például a Vodafone Nagy-Britanniában – először vidéki területeken próbálja ki a működtetését. Szintén problémát jelent, hogy

az OpenRAN hálózatot alkotó sokféle termék rendszerbe integrálása egyelőre gyakran nehézkes.

És habár a technológia csökkenti a potenciális biztonsági fenyegetéseket Kína részéről, egyúttal új lehetőségeket is teremt a hackerek számára, amikre fontos lenne mielőbb felkészülni.

A kormányok szerepe továbbra is jelentős

Az államoknak segíteniük kell a szűk keresztmetszetek kezelését. Tehetik ezt az antennákat működtető speciális chipek fejlesztésébe történő befektetéssel, vagy épp a hálózati elemek integrációját tesztelő laboratóriumok támogatásával. Ez utóbbi lépés az, amit az amerikai törvényhozásban is javasolnak. Érdemes figyelni Japánra is, aki egyértelműen az élen jár a berendezésgyártók és a hálózatüzemeltetők közös szabványkészletének kialakításában. És ugyanennyire fontos együttműködniük az egyes országoknak a hálózatbiztonság megalkotásában és betartatásában. Az OpenRAN technológiával esélyt kaphat új típusú megoldás, ami hosszú távon alternatíva lehet ahelyett, hogy választani kelljen a bizalmatlansággal kitüntetett kínai óriás, és a gyengébb minőségű terméket előállító nyugati duopólium között.