Lesz-e Sommaröy-ből időmentes turistaparadicsom?

Van egy aprócska sziget Norvégiában a sarkkörtől északra, ahol nemrég egészen szürreális ötlettel rukkoltak elő a helyiek: el szeretnék törölni az időt.

Sommaröy (Nyár-sziget) lakói május 18. és július 26. között egyetlen naplementét sem nézhetnek végig, ez az úgynevezett „fehér éjszakák”, vagy másképp az „éjféli Nap” időszaka.

Gimnáziumi földrajz-tanulmányaink felelevenítése céljából: a sarkkörökön túl évente legalább egyszer nem kel, valamint legalább egyszer nem nyugszik le a tüzes korong. A sarkpontok felé haladva a jelenség időtartama egyre hosszabb, mígnem elérünk a sarkpontokig. Ha kegyetlen hideg nem lenne elég, az oda „kiruccanók” már fél évig tartó éjszakára, és fél évig tartó nappalra vannak kárhoztatva. Utóbbit szokták tehát „fehér éjszakáknak” nevezni.

Ez tart Sommaröy szigetén kicsivel több mint két hónapig. Ilyenkor egyesek akár éjjel kettőkor is minden további nélkül képesek a tengerparton kávézgatni a Nap melegében, már ha a sarkköri, kis szögben beeső napsugarakat lehet melegnek nevezni.

Az időmentes zóna kezdeményezője, Kjell Ove Hveding is ezzel érvelt. Mint mondta: mivel a szigeten nyaranta egész nap világos van, nincs nagy jelentősége a pontos időnek, nincs túl sok értelme délutáni focizásról, vacsoraidőről vagy esti tévézésről beszélni.

Sőt egyenesen kijelentette:

Az éjféli nap fölöslegessé teszi nálunk az óra használatát.

Azért mégiscsak kell valami közmegegyezés az idővel kapcsolatban, különben a társadalomszervezés igen nehézkessé válhat a helyieknek – mondaná bármely „földhözragadt” elme.

Maga Hveding is elismerte, hogy eléggé őrült ötletről van szó, de hozzátette: a 350 lakosú szigeten egyre többet beszélnek arról, hogy náluk az óra inkább időt rabol, mint ajándékoz.

Hogyan képzelik el mindezt?

Dióhéjban: a hagyományosan vett nyitvatartási idő megszűnne, a munka- és iskolakezdést pedig rugalmassá tennék. Hveding szerint a helyi halászok ilyenkor amúgy is napokat töltenek az óceánon a jó fogásra várva, cseppet sem törődve az óramutató járásával.

De, hogy ezért mindenkinél megszüntessék az idő dimenzióját? Ez elég gyenge lábakon áll, nem?

Nincs teljes egyetértés

Van, aki szerint nem. Ha tippelnünk kellett volna, kik azok, akiket mindenképpen megmozgat szellemileg az ötlet, elsőként a művészeket említettük volna (gondoljunk csak a híres szürrealista festő, Salvador Dalí óráira), de rögtön utánuk jönnének a filozófusok.

Legalább egy jött is. Truls Egil Wyller, a trondheimi Norvég Tudományos és Technológiai egyetem filozófia professzora érdekes ötletnek, sőt „lenyűgöző koncepciónak” nevezte a kezdeményezést.

Az, hogy mindent az órához igazítunk, csak az utóbbi kétszáz évben lett jellemző a társadalomra – érvelt Wyller. Hozzátette:

Azelőtt olyan hosszan dolgoztál, amennyire szükséges volt, akkor ettél, amikor megéheztél, és akkor feküdtél le aludni, amikor elfáradtál. A modern társadalomban minden, amit csinálunk, az óra üteme vezérli, attól a pillanattól kezdve, hogy felkeltünk.

Habár azt a professzor is elismerte, hogy idő nélkül élni, ugyan véleménye szerint nem lehetetlen, de igen bonyolultnak ígérkezik.

Emellett a környék parlamenti képviselője, Kent Gudmundsen is nyitott az ötletre, ahogy az a iTromsø című lapnak adott nyilatkozatából egyértelműen kiderült.

De van aki nem repes az örömtől, ha arra gondol, hogy az időmankót csak úgy kirúgják alóla. Malin Nordheim, a Sommarøy Arctic hotel recepciósa hangot is adott kétségeinek. Szerinte a vendégek be- és kijelentkezésekor, valamint az éttermük nyitvatartási idejével kapcsolatban akadhatnak gondok, amennyiben végrehajtják ezt a meglepő ötletet.

És valóban: az ilyen apró, de bosszantó körülmények egy olyan szigeten, ahol az idegenforgalom az egyik legfontosabb iparág, igencsak súlyos következményekkel járhatnak.

Akkor mégis mire jó ez az egész?

Ha az ötlet maga nem is hangzik elsőre megvalósíthatónak, már csak a fentebb említett turisztikai szempontok miatt sem, a megfejtést valószínűleg mégis az idegenforgalom környéken érdemes keresni.

A hajmeresztő elképzelésről szóló hírek ugyanis az egész világon futótűzként terjedtek, foglalkozott vele a CNN, a Guardian, de Magyarországon is több beszámoló született a témában. Így a világ minden pontján felfigyelhettek Sommaröy-re az ábrándozó természetű utazók. Mindez jócskán megemelheti a sziget forgalmát, ahol a fehér éjszakáknak köszönhetően már amúgy is létezik az időtlenség kultusza, ha a valóságban nem is gyakorolják.

Ezt az is bizonyítja, hogy a Sommaröy-re látogatók körében kialakult egy szokás: mielőtt belépnének a szigetre, az odavezető híd korlátjára függesztik fel karóráikat, ezzel kifejezve azt, hogy onnantól számukra az idő nem létezik.

Azért csak óvatosan!

Amennyiben valakinek felkeltette az érdeklődését Sommaröy, és annak fehér éjszakái, ahol tehetünk úgy, mintha nem létezne az idő, azt akkor is érdemes észben tartani, hogy testünk és lelkünk ettől még rendelkezik „belső órával”, amit nem annyira jó megzavarni.

A sarkkörön túl lakók már nyilván megtanultak ezzel együtt élni, bár pár éve például arról lehetett olvasni, hogy nekik sem fenékig tejfel az élet. A norvégok a több hónapig tartó sötétség ellen például azt találták ki, hogy a társadalombiztosításuk fedezzen egy néhány hetes trópusi nyaralást, ha az orvos megállapítja, hogy az ember a sötétségtől depressziós.

De az állandó nappal is rejt magában veszélyeket, hiszen régóta ismert, hogy a minket érő fényhatások befolyásolják a melatonin, azaz az alvási ciklus fenntartásáért felelős hormon szintjét.

Mikor a fény áthalad a retinán, az agy üzenetet küld a tobozmirigynek, hogy csökkentse a melatonin termelését, így következik be az ébredés. Mikor gyenge a fényhatás, az agy a melatonin termelésére stimulálja a tobozmirigyet; ez felkészíti testünket az alvásra.

Szóval akinek mindössze egy hete van kikapcsolódni idén nyáron, és úgy dönt, hogy megnézi a sommaröy-i fehér éjszakákat, jobb ha vigyáz az alvási ciklusára. Egy-két napig ugyanis biztos jó poén az éjjeli tűző nap sugaraiban fürdőzni, de a szabadság lejártával vissza kell csöppenni a valóságba, lehetőleg kipihenten.