Lemezkiadástól koncertezésig

Már középiskolásként progresszív zenét hallgattam, és V’Moto-Rock-rajongó is voltam – avat be a kezdetekbe Rózsa István, a Rózsa Records Művészeti és Kulturális Kft. tulajdonosa, aki a közelmúltban vette át az idei Artisjus-díjat. A sors ajándéka, hogy akiket „bakelitlemez-hallgatóként” kedvelt, azokkal pár évvel később együtt is dolgozhatott. Sőt, nemcsak segíthette, hanem vezethette is a munkájukat. Az akkor még monopolhelyzetben lévő Hungaroton lemezkiadó szétesése után Demjén Ferenc szólókarrierjét menedzselte, és a könnyűzenei műfaj résztvevőjeként 1991-ben elindította produkciós irodáját. A 90-es évek első felében részese lehetett az akkori piaci boomnak. Ez az egyetlen magyar lemezkiadó, amely azóta is működik. A korszak kivételes lehetőségeire jellemző, hogy a kilencvenes években értékesítették a produkciós iroda közreműködésével megszületett több mint hárommillió album 90 százalékát.

A magyar művészekkel mindig személyes kapcsolatot ápolt, külföldi produkciókat pedig soha nem „kockáztatott” meg, mert a személyes kontaktust a biztonság zálogaként kezelte az üzleti életben. Nem mellékesen az első hangfelvételtől az utolsó tapsig ő vezényelte le a produkciókat. Elmondása szerint egy manufaktúrát működtet, ahol megpróbálja a gyémántot brillé csiszolni. Inkább pszichológusnak vallja magát, mint producernek, hiszen a munkája során olyan víziót vázol a kiválasztottjai elé, amelyet velük együtt kell megvalósítania. A lemezpiacon a Rózsa Records gondozta – a teljesség igénye nélkül – Demjén Ferenc, a Piramis, Szinetár Dóra, Révész Sándor, Charlie, Fenyő Miklós, a Kispál és a Borz, a Tankcsapda, Friderika, Cserháti Zsuzsa, Balázs Fecó és Tóth Vera lemezeit.

Amíg egykor a lemezkiadás sikertörténetnek számított, mára az internetes letöltések és másolások megfosztották piaci lehetőségeitől. Míg 1995-ben százezer eladott album minősült aranylemeznek, ma hétezerötszázra fogyott a rangos elismerés kritériuma. A saját lemezarchívumát képező – összesen egymilliárd forintot érő – produkciók a mai napig ott „lógnak” arany-, platina- és gyémántlemezként a falon, mert „az archívum olyan, mint egy lexikon: akkor értékes, ha teljes”.

A lemezpiac összeomlásával nagyobb teret nyert számára a koncertpiac, hiszen mostanra a lemez lett az a promóció, amely „hivatkozási alapot” biztosít a zenész számára a fellépésekhez. Hisz abban, hogy a tehetség utat tör magának, azonban meglátása szerint a mai magyar valóság nem kedvez a tehetségek kompromisszumok nélküli kiteljesedéséhez. Rózsa István azonban nem panaszkodik: a húszéves archívum jogdíja akkor is „ketyeg” neki, amikor éppen interjút ad.

A Rózsa Records Kft.-t 1991-ben alapította Rózsa István.

A lemezpiacon 18 év alatt több mint hárommillió lemezt adott el. Tulajdonosa az Aréna 2002 Reklámügynökségnek.

Vállalkozásai tavaly 500 millió forint körüli árbevétel mellett 61 millió forint nettó nyereséget értek el.

Rózsa István (44)

2003-ban a hazai könynyűzenéért kifejtett tevékenysége elismeréséért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át, 2008. április 11-én pedig Artisjus-díjban részesült az Év Produkciójáért.

Kevés szabadidejét igyekszik a feleségével és öt gyermekével tölteni. Hobbija az utazás a családdal, a futball és a golf.

A Rózsa Records Kft.-t 1991-ben alapította Rózsa István.

A lemezpiacon 18 év alatt több mint hárommillió lemezt adott el. Tulajdonosa az Aréna 2002 Reklámügynökségnek.

Vállalkozásai tavaly 500 millió forint körüli árbevétel mellett 61 millió forint nettó nyereséget értek el.

Rózsa István (44)

2003-ban a hazai könynyűzenéért kifejtett tevékenysége elismeréséért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át, 2008. április 11-én pedig Artisjus-díjban részesült az Év Produkciójáért.

Kevés szabadidejét igyekszik a feleségével és öt gyermekével tölteni. Hobbija az utazás a családdal, a futball és a golf.-->