Szükséges-e céldátumot kitűzni az euró átvételére?

Pró. Urkuti György. A Világgazdaság rovatvezetője

Hasznos és bölcs dolog lenne Gyurcsány Ferenctől, ha a mai rendkívüli parlamenti ülésnapon azt is bejelentené, hogy a kormány valamikor az ősszel meghatározza az eurózónához való csatlakozás céldátumát. Kijelölhetné például november 1-jét erre. Ezt tette Csehország is, amelyet szintén kisebbségi kormány irányít. Mirek Topolánek cseh miniszterelnök ráadásul olyan társadalmi közegben vállalta fel, hogy novemberre kijelöli a céldátumot, amely sokkal kevésbé támogatja az eurózóna-csatlakozást, mint a magyarországi.

Miért lenne előnyös a novemberi céldátumkitűzés? A legközvetlenebb előnye talán az lenne, hogy segíthetne a 2010-es választási év költségvetését kordában tartani. Az időpont rögzítésével együtt persze fel kellene vázolni azt a makrogazdasági pályát és gazdaságpolitikai intézkedéssorozatot is, amely elvezet az euróbevezetéshez. Céldátum birtokában könnyebben lehetne parlamenti többséget találni a szükséges reformokhoz is, és talán a társadalom szintén elfogadóbb lehet ezekkel szemben.

Novemberre már viszonylag jól látható lesz, hogy mennyire fog elhúzódni a nemrég kezdődött recesszió, mikor kezdődhet meg a talpra állás. Most még nyilván nem lehet céldátumot kitűzni, hiszen egyelőre azt sem látjuk pontosan, mekkora lesz az idei GDP-visszaesés, hogyan alakul a 2009-es költségvetés és az infláció. Az őszre azonban már szükség lesz valamiféle távlati gazdaságpolitikai tervre, s e célra az euróövezeti csatlakozás lenne a leginkább megfelelő.

A magyar gazdaság csak a kivitelre alapozva állhat vissza a fenntartható növekedési pályára, s az exportőrök az elmúlt három évben rengeteget szenvedtek a kiszámíthatatlanul mozgó forintárfolyamtól. A szlovák példa azt mutatja, hogy hiteles gazdaságpolitikával alátámasztott, reális eurózóna-csatlakozási céldátum sokat tompít az árfolyam kilengésein.

Magyarországon addig volt sikeres a gazdaságpolitika, amíg volt az ország előtt egy nagy cél, amelyet teljesíteni kellett: az EU-csatlakozás. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások lezárulásának kézzelfogható közelségbe kerülése óta nincs általánosan elfogadott nagy cél. Ilyen lehetne az uniós átlaghoz való életszínvonalbeli felzárkózás, de ez túl általános. Ennek valamiféle kézzelfogható leképezésére van szükség, s ennél nem is lehetne jobbat találni, mint az euró bevezetését.

Arról nincs vita, hogy az euróra való átállás előnyös lenne Magyarországnak. Nem is lehet, hiszen a kis, nyitott magyar gazdaság ezer szállal integrálódott nemcsak az EU, de az eurózóna gazdaságába is. A közös pénz bevezetése élénkítené a külkereskedelmet, csökkentené a reálkamatokat, megszűnnének a tranzakciós költségek, élvezhetnénk az eurózóna pénzügyi stabilitásának előnyeit, s eltűnne az árfolyamkockázat. Az MNB szerint hosszú távon évente átlagosan 0,6-0,9 százalékkal gyorsabb lenne a gazdasági növekedés az eurózónán belül, mint kívül – s ezt érdemben még nem cáfolta senki.

Most, hogy az euróátvétel államháztartási kritériumának a teljesítése elérhetővé vált, ideje elkezdeni gondolkodni a céldátumról. Ha megindulna a vita, novemberre már lehetne dönteni.

KONTRA. GAÁL CSABA. A Világgazdaság rovatvezetője

A világban tomboló pénzügyi és hitelválság azokban az uniós tagországokban is felerősítette az euró minél gyosabb átvételét sürgető hangokat, amelyek korábban megosztottak voltak a kérdésben. Magyarországon – ahol a forint mélyrepülése is aktualitást ad a vitának – különösen vonzó ötlet lehet egy céldátum kijelölésével tartósan felelős gazdaságpolitikára kényszeríteni a mindenkori kormányt. A kétségtelen előnyök ellenére mégsem célszerű ilyen vállalást tenni a közeljövőben.

Elméleti szempontból a túlzottan gyors csatlakozás reálgazdasági áldozatokkal jár. Ez elsősorban azért van így, mert az eurózónát mint optimális valutaövezetet nálunk fejlettebb, kisebb potenciális növekedésű és inflációjú országokra találták ki. A belépési feltételeket névlegesen teljesítheti ugyan egy felzárkózó ország, ha azonban nincs összhangban üzleti ciklusa, nem elég rugalmas a munkaerő- és termékpiaca, ha a fiskális politikának nincs elég mozgástere az úgynevezett aszimmetrikus sokkok kivédésére, akkor utóbb komoly problémák léphetnek fel. Az árszint-kiegyenlítődés csak az infláción keresztül következhet be, amelyet monetáris politika híján a költségvetés, illetve a bérpolitika tud kezelni, ez azonban növekedési áldozattal járhat.

De tegyük most félre ezeket az aggályokat, és fogadjuk el a Magyar Nemzeti Bank véleményét arról, hogy a várható előnyök felülmúlják a kockázatokat, ezért célszerű minél hamarabb belépni az övezetbe. Ha a kormány terveinek megfelelően ez év őszén csatlakoznánk az euró előszobájának tekintett ERM II árfolyamrendszerhez, akkor a legkorábbi dátum a közös fizetőeszköz átvételére 2013. január 1-je lehet (VG, 2008. november 14.). A feltételek közül a költségvetési hiány és az infláció betartása jó esélylyel menni fog. Az adósságkritérium teljesítésében – legalábbis a csökkenő trend elérésében – talán bízhatunk – részben a plafontörvény tavaly év végi elfogadása miatt is –, de komolyabb, a potenciális növekedést és a foglalkoztatottságot emelő szerkezeti reformok nélkül ez korántsem egyértelmű. Végül ember legyen a talpán, aki a mostani piaci turbulenciában megmondja, hogyan alakul majd a tízéves állampapírok hozama. Céldátumot kitűzni egy olyan környezetben, ahol szinte havonta kell átírni a prognózisokat, felelőtlenség.

Erre jön még rá a politikai bizonytalanság. Két céldátumot – 2008, 2010 – már elvétettünk. A kisebbségben lévő Gyurcsány-kormány esélyei a 2010-es folytatásra jelenleg csekélyek, hitelessége pedig – az elmúlt két év hiánycsökkentése ellenére – nem állt helyre a befektetők körében, példa erre a legutóbbi IMF-sztori fogadtatása. A népszerűségi listát vezető Fidesztől ugyanakkor ellentmondásos üzenetek érkeznek a követendő költségvetési poltikáját illetően. Újabb céldátumnak csak akkor van értelme, ha azt egy világos programmal és mandátummal rendelkező, hiteles kormány tűzi ki. Ilyen most nem látszik.

A leszakadó és sebezhető magyar gazdaság problémáit nem a csatlakozási céldátum kitűzése, de még csak nem is az eurótagság fogja megoldani. Az legfeljebb csak hab lehet a tortán.